Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1296 Hogyan reagál erre a legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszkö z, a televízió? Úgy tűnik, nem igazán érintik meg a technikaitartalmi változások. A jó öreg tévédoboz továbbra is adja a műsort, igaz, huszonnégy órában, rengeteg csatornán, természetesen felturbózott látványvilággal, de az alapkoncepció ugyanaz: a néző b efogadja a profi és erősen kereskedelmi, tehát szórakoztatásra orientált programfolyamot. Voltak és vannak kísérletek ennek a sokak szerint médiakövületnek tartott intézménynek a megreformálására, de a próbálkozások rendre elenyésztek. A televízió önmagán belül, saját rendszerében hozott újításaival minden informatikai akciózást túlélt, visszavert - ez idáig. De most megjelent a láthatáron egy lehetőség, amely talán mégis átalakuláshoz vezethet, ez pedig a digitális televíziózás. A technikai részletek ismer tetése nélkül arról van szó, hogy az elektronikusan felvett és tárolt - ez ma már alap - műsort digitális jelfolyammá alakítják át, javul a hang- és a képminőség és - talán ez a lényeg - olyan új szolgáltatások startolhatnak el, amelyek analóg környezetben nem vagy csak részben és rossz minőségben voltak megvalósíthatók. Ezek az új formák és elektronikus alakiságok többlet- vagy értéknövelő szolgáltatást hoznak a rendszerbe, olyat például, mint a többcsatornás hang, többnyelvű felirat, távszavazás, elektron ikus műsorkalauz, szuperteletext, tvképernyőn keresztüli közvetlen vásárlás vagy banki művelet végrehajtása. Vagyis véglegesen és visszavonhatatlanul a televíziózás is interaktívvá tehető, a képernyő és a távirányító éppen úgy két- és sokirányú kommunikác iós eszközzé válhat, mint az internet vagy a telefon. A digitális átállás folyamatát a kormány stratégia alkotásával majd ehhez kapcsolódó jogi szabályozással kívánja vezérelni. A stratégia első közzétett változata azt az aggodalmat kelti, hogy a tanulmány szerzői döntően infrastruktúraváltásként kezelik a digitalizációt, egyszerű technológiai komplikációnak tekintik a platformcserét. A kormányzati feladat pedig ennél jóval több. A majdani szabályozásnak nyíltan és határozottan fel kell vállalnia: minden j ogi beavatkozásnak értelme és célja csak egy lehet, az, hogy az új médium a fogyasztók számára érzékelhető értéktöbblet megjelenéséhez vezessen. A kérdés csak az - a stratégiakészítés, majd a törvényalkotás folyamán is ebben várhatóak a legnagyobb viták , hogy lehet a digitalizáció kihívásait és humanizációját önmagában kezelni. Vagy csakis a teljes médiafogyasztás összefüggésrendszerében képzelhető el új és a szakma által is akceptált szabályozás? Úgy gondolom, hogy a digitális televíziózás elterjedésének felgyorsulása alapvető hatást gyakorol majd a tartalomgyártásra és a tartalomfogyasztásra. Ennek a kérdéséről az elmúlt percekben rengeteg vita folyt a parlament mindkét oldaláról. A digitális átállás tehát minden háztartás számára kibővített műsorválaszt ékot, jobb adásminőséget és új interaktív szolgáltatások igénybevételét biztosítja. Ezek a folyamatok világosan mutatják, hogy lényegi tartalomfogyasztási kérdésekről van szó. Hiányzik azonban a szabályozás, éppen úgy, mint az internet megjelenése idején. A szabályozás alatt természetesen egy jó értelemben vett keretrendszert értek, nem pedig valamiféle korlátozást, szigorítást. Az egész világ küzd ezzel a kérdéssel, tehát nem csak magyar jelenségről van szó. Jönnek és jönnek az új technikák és lehetőségek, elsüllyednek a régi formák, vadonatújak keletkeznek, de nem alakulnak ki tiszta és világos értékpontok, értékorientációk. Talán egyfajta törvényalkotói beavatkozás segíthetne, igaz, csak akkor, ha előtte megkísérli a hazai médiairányítás a jelenlegi tarta lomkínálat számbavételét, a magyar élet- és munkatársadalom médiaigényeinek a felmérését. További nehézségekre is szeretném felhívni a figyelmet. A gondok nemcsak a tartalom oldaláról, hanem technikai szempontból is jelentkeznek. Világosan kell látni, hogy a digitális televíziózásra való átállás nemcsak az államnak, hanem nekünk, a nézőknek is jelentős beruházást jelent majd. Az analóg tartalmak vételére használatos vevőkészülékek nem alkalmasak a digitális szolgáltatások vételére.
