Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TELLÉR GYULA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1288 fiatalságban az Európához tartozás érzésének erősítése, a bemutatott nyugati produktumoknak a m agyar kultúrához és ízléshez igazítása, segítőkész jogi és életviteli tanácsadás, jó összkép az országról és a magyar nemzetről, szórakoztató és optimista világkép bemutatása, a nemzeti és a vallásos ünnepekre - karácsonyra, húsvétra - külön műsorok sugárz ása, a gyermekek tájékoztatása és szórakoztatása s a többi. Idézet: „A sorozatok magas színvonalúak lesznek, nem tartalmaznak erőszakot. A gyermekműsorok nem tartalmaznak erőszakos vagy felkavaró képsorokat, történteket, emberi és társadalmi kérdésekkel fo glalkoznak a talkshowk”, és így tovább és így tovább. A másik ígéreteiben a legfontosabb feladatának Magyarország európai uniós csatlakozásának segítését, a magyar társadalomnak az ehhez szükséges „európai szintű” tudással, ismeretekkel, informáltsággal való felvértezését tekinti, s mivel az új Európa a nemzetek Európája, egyben hozzá kíván járulni a magyar nemzeti kultúra, a magyar nemzeti jelleg erősítéséhez is. (15.30) A magyar társadalom jelenlegi problémái között a gazdaságiak igen fontos szerepet tö ltenek be. Mindazonáltal a legfontosabb a társadalom lelki és morális összetartó erőinek növelése. Mindez arra sarkallta a televízió döntéshozóit, hogy a közszolgálati műsorszámok, műsortartalmak számára a pályázati felhívásban az előírtnál nagyobb teret b iztosítsanak, önként. Mi ezzel szemben a tényleges műsorhelyzet? Nagyon szívesen és hosszasan tudnám taglalni ezt a kérdést, csak néhány elrettentő és kirívó példát mondok. Délutáni beszélgetőműsorban, 12 éves korhatár jelzésű műsorban félrészeg és szomorú an mondom: félidióta házaspár, akik éppen azzal vádolják egymást, hogy gruppenszexre indulnak, valamilyen kérdésben összevitatkoznak, és a nyílt színen elkezdik pofozni egymást, jó nagy száraz pofonokat ad a férfi a feleségnek, az pedig igyekszik visszaadn i. Egy másik műsor: terhes nő vitatkozik a hozzá hűtlen férjével, hogy a már meglévő gyermekük tartásáról nem gondoskodik. Mire a férj megkérdezi: és most mitől vagy terhes? A kutyától estél teherbe? Mire a nő felháborodottan nekimegy fizikailag a férfinek , erre jön a két őr és leteperi a terhes nőt ott, a szemünk láttára a földre, 12 éves korhatár. Nagyon hosszan tudnám az ilyen típusú műsorokat elmondani. Az a helyzet, hogy ezeket a műsorokat egy másik típusú műsorfolyam is kiegészíti. Ez a másik típusú m űsorfolyam a délutáni vagy az esti filmekből áll. Ezeknek a filmeknek a fő témái: gyilkosság, erőszak, egymás megkínzása, brutális verekedések és nagyon naturális szexjelenetek, még száguldás, modern technika, számítógép, robbantások, ezek alkotják a szint e kötelező motívumokat, és a film mozgó képei és a mozgó szereplők voltaképpen ezeket a kötelező tartalmakat kötik össze. Egy ilyen tartalmi fluxus árad ezekből a televíziókból. Ezeknek az ellenőrzéséről és főleg az ígéretekkel szemben egy ilyen műsorfluxu s megjelenéséről az Országos Rádió és Televízió Testület beszámolójában nem sokat olvashatunk. Az a helyzet, hogy ezek a műsorok igyekeznek állandóan megtámadni azt a morális, társadalmilag elfogadott építettségét az egyes embereknek és a szövöttségét magá nak a társadalomnak, amely támadásokon keresztül izgalmat tudnak kelteni a nézőkben, és ezzel vonzzák oda őket. Van egy olyan elképzelés, hogy a felnőtteknek ezt nyugodtan lehet mutatni, csak a gyerekeket kell megvédeni ezektől a látványoktól. Azt gondolom azonban, hogy a felnőtteknek sem kell, és nem kell a társadalmi intézményeket folyamatos támadásnak kitenni, és ha még a jog nem is védi meg a felnőtteket attól, hogy ilyen műsorokat mutassanak nekik, de kérem, amit az előbb felolvastam, a vállalások kell hogy megvédelmezzék a magyar lakosságot attól, hogy ilyen műsorokat lehessen nekik bemutatni. Az a helyzet, hogy ez a kérdés igen szoros kapcsolatban van a monopóliumok kérdésével, ugyanis az országos és általános tematikájú kereskedelmi televíziókból ez a műsor dől állandóan, és egymástól veszik az ötleteket. Gyakorlatilag nem is lehet megkülönböztetni, hogy éppen melyik televíziónak a műsorát nézi az ember, törekszenek is erre, hogy úgy versenyezzenek egymással, hogy ugyanabban a műsorsávban, ugyanazon a műsorponton ugyanolyan típusú műsort adjanak, és így
