Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független):
1238 Azt hiszem, teljesen jogos az a feltételezés, hogy a civil mozgalmak és a mindennapok embere a saját önfejlettsége szerint járuljon hozzá a közfelelős feladatokhoz, azonban szeretném megemlíteni, hogy a környezet kérdése is olyan ügy, amely pártok fölötti, de pártoko n keresztül valósul meg a törvényelőkészítő tevékenység. Természetesen a felelősség kérdése mégiscsak konkrétan megfogalmazható, hiszen a tájékoztatás, a képzés, ahogy már említettük, a szankcionálás mindenképpen a kormányzati felelősségi körbe tartozik, és a közfelelősség mellett erre nagyon komolyan, differenciáltan kellene figyelmet fordítani. Csak egyet mondok a tájékoztatással kapcsolatosan. Hogy megállapítsuk azt, hogy milyen területeken milyen környezeti ártalmak milyen kocká zattal milyen ártalomforrást jelentenek, ahhoz természetesen tudományos kutatások és felmérések szükségesek, amelyek annak a körzetnek, annak a területnek a tájékoztatásába be kellene hogy kerüljenek, éppúgy, ahogy a köztájékoztatásba is. Mondok egy példát : a Szamosháton 5400 négyzetkilométer területen a rétegvizek arzéntartalma meghaladja a 40 mikrogramm/liter engedélyezett maximumot, és elérheti a 7080 mikrogrammot. A DunaTisza köze déli részén pedig ugyancsak körülbelül 1200 négyzetkilométeren 80110 m ikrogramm/liter arzén van. És ez természetes arzén, nem mesterséges, de mégis, az itteni vízrétegek kinyerése során erről tájékoztatást kell nekünk adni. Ez csak egy kiemelt példa. Nem tudjuk, hogy ez miként és hogyan árt, de fontos a tájékoztatás, és a sz ankcionálás ehhez kapcsolt következménye már eddig is napvilágra került, és tárgyaltuk is, hogy mennyire fontos. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kovács Kálmán államtitkár úrnak. KOVÁCS KÁLMÁN környe zetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Teljesen egyetértve önnel, hadd említsem a kormányzati kezdeményezéseket éppen a civil relációban. Három évvel ezelőtt indítottuk, és mára ért be az a tudományos kutatási program, a VAHAVAprogram, amely a környezeti változásokra adott közös társadalmi reakciók összessége, amiről most folyik társadalmi vita az Akadémia és a kormányzati szervek, a civil szervezetek bevonásával országszerte. Vagy a másik, amit meg szeretnék említeni, az a kezdeményezés, ami a parlamentben is támogatásra talált, hogy a második 1 százalék keretében az állampolgárok az adózás során rendelkezhetnek úgy, hogy az illegálisan elhagyott hulladékok kármentesítésére fordítsa a kormányzat ezt az összege t. Az 1517 kód beírásával a napokban bárki költség nélkül, egy kis odafigyeléssel már segíthet a közös ügyünkön. Ugyanígy kormányzati kezdeményezés volt az új szemléletű magyarmagyar együttműködés keretében a Kárpátmedencei ökorégió egységes átgondolása, és ehhez kapcsolódóan éppen a fiatalokat, az egyetemistákat, főiskolásokat megszólító ökoklubrendszer kialakítása, amely a hazai régió egyegy univerzitására építve és a határon túli felsőoktatásban részt vevőket bekapcsolva egy ösztöndíj- és egy klubrend szer kialakítását szolgálná azzal a céllal, hogy egy közös stratégia és egy közös gondolkodás elindító pontja legyen. Tehát igen, úgy gondolom, a kormányzatnak mint egy kezdeményező oldalnak felelőssége van, mert nagyobb az eszközrendszere, de ezzel a fele lősséggel az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban pozitívan élt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Több kétperces jelentkezőt nem látok. Tízperces időkeretben megadom a szót Gyenesei István képviselő úrnak, független. DR. G YENESEI ISTVÁN (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr azzal fejezte be a téma szóbeli felvezetését, hogy akarjunk és tudjunk örülni a környezetünknek, tudjunk benne élni, legyen az akár
