Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független):
1239 épített környezet, teszem hozzá én, l egyen az akár a természetes környezet. Ehhez persze arra van szükség, hogy ésszerűen tudjuk használni, hasznosítani és bölcsen tiltani. Ennek a kettőnek az arányát úgy kell megtalálni, hogy az ember jól érezze magát abban a néhány évtizedben, amit ezen a f öldön tölt. Ebben az esetben nem az embernek kell a természetet szolgálnia, hanem a természetnek az embert. Azért mondom, hogy védjük a természetet, hogy használni tudjuk, de ne olyan ostobán, hogy eltiltsuk, elzárjuk az emberek elől. A Balaton esetében sz ámtalan példát tudok mondani, akár az egyik, akár a másik vonatkozására is. Miután a környezet veszélyeztetése, károsítása nem ismer országhatárt, ezért nem csupán az Uniónak való megfelelés az, aminek itt most, e törvénymódosítás kapcsán meg akarunk felel ni, hanem saját érdekünk is, hogy ezt a törvényt korszerűsítsük. (11.40) A legfontosabb cél az, hogy a süketek párbeszédét előzzük meg, vagyis értsük egymást nemzetközi vonatkozásban is, meg országon belül is, ha valamit mondunk, akkor mindenki ugyanazt ér tse ez alatt. Közös szóról, és ha úgy tetszik, fogalomtárról is szó van itt, és egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy érdemes ezt egy kicsit még áttekinteni, finomítani, és akkor valóban jó törvénymódosítás lesz. Újraértelmezésről van szó, bővítésről van szó, aktualizálásról van szó, és mindez elsősorban a jelenlegi hazai környezetkárosodás növekvő elterjedése miatt szükséges. Nos, a környezetvédelemben nem lehetünk eléggé szigorúak, mondom én, aki az előbb azt mondtam, hogy legyünk ésszerűen szigorúak természetesen. Hatalmas kockázat, nagy felelősség, megfordíthatatlan folyamatok vannak, helyreállítási lehetetlenségek vannak. Ha kivágnak egy százéves vagy kétszáz éves fát, azt nem lehet semmilyen büntetéssel helyrehozni, hiába ültetnek helyette akár sz áz fát is, újabb száz évre van szükség ahhoz, hogy az újratermelődjön, vagyis néha évezredek kellenek ahhoz, hogy egy káros hatás újra valahol természetes formájában megvalósuljon, visszatérjen az eredeti állapotába. A törvénymódosítás jelentős előrelépés, egy régi probléma megoldásának jogszabályi alapját is megteremti: ez pedig az államtitkár úr által is említett „a szennyező fizet” elvének az érvényesítése. Sőt megjelenik ebben a törvénytervezetben a környezetkárosítás megelőzésére való kötelezés, megjel enik benne a helyreállítási intézkedésre való kötelezés. Kérdés persze, hogy ez mennyire lehet eredményes, mert ez a dolognak a lényege, hiába írjuk le, ha ez nem valósul meg. És nem utolsósorban rendkívül fontos az, hogy a hatósági helyreállítási költsége k behajthatók és vagyonra terhelhetők. Tulajdonképpen Ékes képviselőtársam is valahol ezt feszegette, hogy hogyan lehetne ezt szankcionálni sokkal határozottabban és sokkal erőteljesebben. Nos, erre ez a törvény nagyobb lehetőség biztosít. Természetesen az zal, hogy ezt az állam megelőlegezi, időt lehet nyerni, de óva intenék mindenkit attól, hogy a költségáthárítás automatizmusát mindenütt és mindenkor egyformán értelmezze. Óvakodjunk ettől, hiszen országosan is probléma, de mondjuk, egy somogyi példát emlí tenék: a Dráva vidékén és a Balaton partján a magas falak omlásveszélye nagyon komoly probléma, ennek a gyors elhárítása gyors állami beavatkozást igényelhet. De ennek a költségének az áthárítása a tulajdonosokra, adott esetben önkormányzatokra szinte lehe tetlen a nagyságrendje miatt, az önkormányzatok vagy éppen a magánszemélyek vagy egyéb szervezetek anyagi teherbíró képessége ezt a nagyságrendje miatt nem bírhatja el. Különös súlya van a környezethasználó és a tulajdonos felelőssége kettéválasztásának. E z ebben az anyagban, ebben a törvénymódosításban nagyon jól megjelenik, és úgy gondolom, ez óriási előrelépés lehet. Természetesen a károkozóé, a használóé az elsődleges felelősség, de kérdés például az, hogy a használó miért fizeti a bérleti díjat: a hasz nálatért vagy a hallgatásért? A tulajdonos is hallgat, ha oda például külföldről szemétbálák érkeznek, mert adott esetben mind a kettőnek azonos a pillanatnyi érdeke. Más esetben a megbízó és a megbízott egyetemleges felelősségére is szükség van, nemcsak a különválasztására, ahogy az alkalmazott által okozott kárért nemcsak az alkalmazott, hanem néha az alkalmazó is felelősséggel kell hogy tartozzon.
