Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KATONA KÁLMÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1232 A KDNP a Fideszhez hasonlóan ellenezni nem fogja, de teljes szívvel támogatni sem tudja a törvényt, ezért tartózkodni fogunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a KDNP és a Fi desz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Katona Kálmán képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának. KATONA KÁLMÁN , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselő Urak! Nem tévedtem, csupa urak vannak a teremben. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium elmúlt évekbeli egyik legfontosabb törvényjavaslata van előttünk. Az elmúlt hetek, hónapok eseményei felhívták a figyelmet arra, hogy a környezeti felelősség pontosan, szigorúan, tet ten érhetően és behajthatóan legyen meghatározva. Ehhez járult a környezeti károk megelőzéséről, helyreállításáról és a környezeti felelősségről szóló európai uniós irányelv jogharmonizációjának kötelezettsége. A törvény céljával, tartalmával a Magyar Demo krata Fórum frakciója egyetért. Az egyetértés előrebocsátása mellett mégis két súlyos kritikai észrevételt kell tennünk. Az egyik a jelenlegi hazai szabályozás alkalmazásának az eredményessége és körülményei, a másik az előttünk fekvő törvényjavaslat döbbe netes kócosságakuszasága. Az elsőt illetően: a törvényjavaslat indoklása szerint az EKirányelvben foglalt alapvető rendelkezések ma is élnek a hazai környezetvédelmi jogban, sőt a hazai jog az irányelvnél szélesebb körben határozza meg a károkozó fogalmá t, illetve egy szigorított felelősségi rendszert, a károkozó vétkességétől független, úgynevezett objektív felelősségi formát alkalmaz. Ezt a szigorúbb szabályozást - nyilván helyesen - a törvényjavaslat megtartja. Elcsépelt közhely viszont, hogy a törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ha azt a büszkeséget, amivel állítjuk, hogy a hazai szabályozás szigorúbb az EKirányelveknél, összevetjük azzal, hogy a mai jogalkalmazás hogy áll, ahogy ma a környezeti felelősséget érvényesíteni tudjuk, igencsak sz omorú a kép. Gondoljunk csak a szemétügyekre, a csepeli galvániszap körüli vitákra, nézzük meg az elmúlt években koncepciótlanul ezerszer átszervezett hatóságok ügyiratlemaradásának tömegét, hogy sokszor már helyszíni szemlére sincs idejükerejük egyegy határozat meghozatalakor. Mi következik ebből? Az, hogy a környezeti felelősség kérdéseit nem lett volna szabad egy EKirányelv harmonizációjára szimplifikálni. A szabályozás pontosítása akkor érne igazán valamit, ha nemcsak a szabályokkal matatnánk, hanem a környezeti felelősség ügyét komplexen, folyamatában tekintenénk át a valóra váltás feltételeivel együtt; ha a környezethasználók gazdasági környezetétől kezdve a kárelhárítás erőforrásáig a teljes folyamatot, a rendelkezésre álló intézményrendszert is á ttekintjük. Úgy is mondhatnám, hogy ezért egy ilyen típusú ügyhöz kellene az a sokat emlegetett, de a Gyurcsánykormány alatt rendre elmaradó hatástanulmány, és kellett volna a környező törvények - a Ptk., a Btk., a gazdasági társaságokról szóló törvény - áttekintése is, amit Nagy Andor képviselőtársam is említett, és akár a termékfelelősségi törvénnyel való kapcsolatot is meg kellett volna vizsgálni. Mindebből pedig akár még az is kijöhetett volna, hogy a kevesebb több lett volna; nem kell két helyen szabá lyozni valamit. Szinte hallható már a kormányzati válasz, hogy erre nem lett volna idő, hiszen ezt a törvényjavaslatot sürgős eljárást kérve a Ház elé hozták azzal, hogy sürgősen, még áprilisban hatályba kell léptetni. (11.10) No de 2004 áprilisa óta tudju k, hogy 2007. április végéig ezt el kell fogadnunk. Mit csináltunk ez alatt az idő alatt? Miért a parlamenten akarjuk megkeresni az elpocsékolt időt? Ebbe az időbe ugyanis bőven belefért volna egy komplexebb, koncepciózusabb megközelítés, ha nincsenek a pe rmanens ideoda szervezéssel elfoglalva.
