Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
114 szánt dolgokat lehet majd innentől kezdve, hanem azt is, amit a dolog elszállítása céljából használtak. Hadd emeljem ki azt is, hogy ha valaki mást kér meg, hiszen ilye n eszközzel nem rendelkezik, és azért mondom, hogy teljes körűvé válik a szabályozás, mert ha mást kér meg arra, hogy elszállítsa ezeket a dolgokat, akkor ott bűnpártolást követ el ez a másik ember, és innentől fogva a Btk. 77. § (1) bekezdés a) pontja ala pján ez a dolog, ez a jármű továbbra is a jelenleg hatályos szabályozás szerint elkobozhatóvá válik. Mit szolgál, és alapvetően kinek az érdeke, tehát elsősorban kiknek az érdeke ez a módosítás, és mi az, ami miatt az MSZPfrakció ezt kiemelten fontosnak t artja? Egyrészt - ahogy államtitkár úr is említette - a mozgóbűnözés visszaszorítása érdekében fontos. Másodsorban azoknak az embereknek fontos, akiknek szinte őrizhetetlen vagyontárgyak vannak a birtokában, tulajdonában, hiszen ebben az esetben, ha az esz közül használt gépjárművet elkobozzák, akkor, bár furcsa, hiszen az intézkedés értelemszerűen a bűncselekmény elkövetése után alkalmazható, mégis preventív jellegű, hiszen többet ez az ember általában nem fog tudni hasonló bűncselekményt elkövetni, és ez s okkal komolyabb visszatartó erő is másrészt egy ilyen elkövető számára, mint mondjuk egy kicsi, enyhe súlyú büntetés. Az államtitkár úr szintén utalt a csempészetre, mi szerint is változik. Én azt gondolom, hogy a jogalkalmazásban régóta várt szemléletbeli változást tükröz a Btk. 312. §ának megváltoztatása, illetve az ezt érintő módosítási javaslat, miszerint is nem a csempészett áru értéke lesz a minősítés alapja, hanem a vámbevétel csökkenése. A korábbi szabályozás igencsak igazságtalan volt, hiszen gond oljuk el azt, hogy ha valaki egy 1 millió forint értékű árut hozott be az országba, és abból azt vallotta be, hogy az az áru 900 ezer forintot ér, míg a másik esetben szintén 1 millió forint értékű árut hoz be, és azt vallja be, hogy az 100 ezer forintot é r, akkor a vámbevétel csökkenése az államnak összehasonlíthatatlanul nagyobb a második esetben, mint az elsőben, és a büntetési tétel és a minősítés is egyébként ugyanaz a jelenlegi szabályozás szerint a két esetben. Ezt változtatja most meg a törvény, és tényleg a jogalkalmazásban régóta várt változtatás ez. Innentől, tehát ebből kifolyólag természetes az, hogy a törvényi változással a vámorgazdaság mint olyan megszűnik, mint külön bűncselekmény, és az orgazdaság tényállása kiegészül a csempészettel. Én az t gondolom, hogy ez kifejezetten koherensebbé teszi a büntető törvénykönyvet. Ki szeretném azonban emelni azt, hogy alapvetően egyetért a frakció és én is egyetértek azzal, hogy a csempészet alapeseténél büntethetőséget kizáró okot állapítson meg a törvény alkotó a módosító javaslat elfogadásával, annyi kiegészítéssel, hogy ha valaki a vádirat benyújtásáig megfizeti a vámterhet, hiszen értelemszerűen nagyobb érdeke fűződik, komolyabb érdeke fűződik a társadalomnak ahhoz, hogy a vámbevétel végül is befolyjon az államkasszába, mint az, hogy egy csekély súlyú büntetést kapjon az elkövető, azonban meggondolásra érdemesnek tartom azt, hogy itt a büntethetőséget kizáró ok helyett inkább egy korlátlan enyhítés lehetősége kerüljön megfogalmazásra, hiszen a kizáró okn ál gyakorlatilag, ha egy kicsit túlzás is így fogalmazni, de szinte a bűncselekmény elkövetésére sarkallja a törvényalkotó az állampolgárokat, míg hogyha korlátlan enyhítést tesz csak lehetővé, akkor én azt gondolom, hogy ezt a célt megfelelőképpen tudja b iztosítani, tehát a törvényalkotói szándék ez esetben nem szenved csorbát. A bűncselekményi értékhatárokról is beszélt az államtitkár úr. Itt hadd emeljem ki, amellett, hogy teljesen egyetértek, egyetértünk abban, hogy 1999 óta ebben változás nem történt, tehát szükséges az inflációhoz, a valós életviszonyokhoz alakítani az értékhatárokat, illetve nem szükséges csekély súlyú bűncselekmény esetében a büntetőeljárás teljes szigorú garanciarendszerét biztosítani, hanem a gyorsabb, hatékonyabb szabálysértési el járás kellőképpen, kellő hatékonysággal biztosítja a társadalom védelmét, emellett hadd emeljem ki azt is, hogy az Alkotmánybíróság többször rávilágított arra, hogy a büntetőjognak az egyik, talán fogalmazhatok így, alapelve az ultima ratiós jellege. Ez az t jelenti, hogy csak akkor szabad, és csak azt szabad büntető tényállásba foglalni,
