Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 19 (57. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz):
1095 hívjon fel nyugalomra; pártoskodó nemzeti ünnepek helyett hívjon fel összefogásra. Magyarországnak ma erre van szüksége, és miért ne adnánk meg neki, am ire szüksége van? Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A frakcióvezetőknek 55 perces időkeretben van lehetőségük reagálni. Navracsic s Tibor frakcióvezető urat illeti a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr, ön most itt erős akart lenni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaj!) Egy erős politikus képzetét akarta kelteni; a tévénézőknek, nyilván nem az Országgyűlésnek beszélt. Valószínűleg azért akart erős ember lenni, mert nem gondolja komolyan azt, hogy nyugalomra lenne szükség; nem gondolja azt, hogy komolyan együtt kellene do lgoznunk. (Derültség az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Ez érdekes!) Hogyha túl vannak a mulatságon, akkor elmondom azt is, hogy miért. (Közbeszólások és zaj az MSZP padsoraiból, többek között dr. Géczi József Alajos: Kicsit nagyobb tisztelette l!) Ugyanis szerintem... Elnök asszony! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Köszönöm szépen. Kis türelmükre... (Gusztos Péter: Ez a parlament!) Ismerem, Gusztos képviselőtársam, de hogyha szót kér, akkor szerintem jelezze a házelnök asszonynál, és akkor ny ugodtan bekiabálhat majd! (Kovács Kálmán: A saját frakciód se kíváncsi rád!) Ugyanis szerintem nehéz úgy párbeszédet kezdeni vagy nehéz akár egy párbeszédet megalapozni is úgy, hogy egy 16 perces beszédben folyamatosan a másikat támadja valaki; úgy, hogy r áadásul időnként nekem úgy tűnik, hogy a vádak mintha nem is most, a napokban születtek volna, hanem még március 15e előtt tanulta volna meg a miniszterelnök ezt a beszédet, abban bízva, hogy hátha majd valamilyen botrány lesz. Az első. Bár a minisztereln ök hiányolja, hogy a Fidesz nem határolódott el a tojásdobálástól, ami Demszky főpolgármester urat érte, ki kell hogy ábrándítsam: elhatárolódott Pokorni Zoltán is, Rogán Antal, az V. kerület polgármestere is, és a Fidesz alelnöke is elmondta, hogy elfogad hatatlan az, hogy megdobálták Demszky Gábort. Az egy másik kérdés, hogy önöknek ilyenkor semmi sem elég. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem vagyunk szerények!) A másik kérdés, ön egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy mi miért védjük az Árpádsávos zász lót. Kérem szépen, nem védjük az Árpádsávos zászlót - az Árpádsávos zászló van. Van. Ön például március 15én kétszer is érintkezett vele. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!) Nem láttam, hogy menekült volna az Árpádsávos zászlótól; nem láttam, h ogy elhatárolódott volna. Mint ahogy nem láttam sem az SZDSZ, sem az MSZPfrakcióból olyan kezdeményezést, amely az Árpádsávos zászlót tiltott önkényuralmi jelképként be akarná tiltatni. Nem is teheti, ugyanis az Árpádsávos zászló nem tiltott önkényural mi jelkép. De ha már itt 1848 szellemét idézi, akkor egy közleményt hadd olvassak fel itt, a parlamentben, engedjék meg, amire megkértek. „A Batthyánycsalád alulírott tagjai mélységes megdöbbenéssel szereztek tudomást arról, hogy Gyurcsány Ferenc miniszte relnök gróf Batthyány Lajos mauzóleumánál, valamint országgyűlési beszédében saját és kormánya tevékenységét a nemzet nagyjaként tisztelt egykori politikuséval vetette össze. Közöljük, hogy gróf Batthyány Lajos országát soha nem kurvázta le és soha nyüvesn ek nem nevezte, miniszterelnöki székét sem hazugsággal szerezte, sohasem uszított a határon túli magyarok ellen, sem kardlappal, sem lövedékkel nem támadott ártatlanok ellen, és amikor nemzetéért tenni már nem volt módja, kellő helyzetértékeléssel lemondot t. Visszataszítónak tartjuk, hogy emlékét olyanok használják önreklámozásra, akiket súlyos felelősség terhel hazánk és nemzetünk jelenlegi válságáért.” Aláírás: Zichy László és Batthyány Bálint.
