Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 18 (45. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
18 KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr azzal kezd te felszólalását, hogy egy nehéz fél éven vagyunk túl, és ez valóban így van. Nehéz fél éven vagyunk túl, és hozzáteszem rögtön, nehéz év előtt állunk. Ennek a fél évnek és a következő évnek a nehézségét tulajdonképpen, ahogy látom, az határozza meg, hogy vajon a megelőző időszakban megtettünke mindent annak érdekében, hogy a különböző területeken a szükséges mértékű változások végbemenjenek, avagy nem, azért, mert minden halogatott intézkedés a végén egyre erősebb, egyre mélyebb beavatkozást tesz szüksége ssé, és valójában a nehézségeket ez okozza. Ha most végigtekintek az elmúlt 16 éven, akkor azt látom, hogy az első ciklusban zajlott le lényegében a közjogi rendszerváltás, a kerekasztaltárgyalásokat és a megállapodást követően kellett létrehozni azokat a törvényeket, amelyek létrehozták a ma is egyébként stabilan működő közjogi rendszerünket, amelyek ellenállnak a közjogon kívüli lebontási törekvéseknek. A '9498as időszakra maradt a gazdasági rendszerváltás végigvitele, és a Hornkormány nagyot alkotott akkor, amikor ezt a feladatot egyébként nagy ellenállás mellett, nagy nehézségek árán végrehajtotta. A '98 és 2002 között időszakból őszintén szólva nem emlékszem reformértékű változtatásra semmilyen területen. A 20022006os időszakra pedig az volt a jel lemző, hogy a felgyülemlett társadalmi feszültségeket megpróbálta egy jelentős szociális intézkedéscsomaggal kezelni. Ennek elemei voltak az 50 százalékos béremelés, a szociális juttatások növelése, a 13. havi nyugdíj. Megpróbálta behozni az infrastrukturá lis lemaradást azzal, hogy kétszer annyi autópályát épített, mint amennyi addig Magyarországon található volt, és növelni akarta a versenyképességet az adók csökkentésével, amelyek, ha most a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyítjuk, akkor a 2002es idősz akhoz képest 1,5 százalékkal csökkentek, már ami a centralizációt illeti, ami egy évben, a 2006os évben 300 milliárd, de a korábbi években is meglehetősen nagy költségvetési kieséssel járt. Eközben nyolc éven keresztül lényegében elmaradtak azon rendszere k átalakítására vonatkozó javaslatok, illetve törvények elfogadása, amelyek lehetővé tették volna, hogy a fejlődés úgy legyen egyenletes és fenntartható, hogy közben fenntartja a költségvetés egyensúlyát is, és ezen keresztül segíti elő fokozatosan az orsz ág minél gyorsabb felzárkóztatását. Valójában ez a helyzet vezetett el odáig, hogy most viszont a kormánynak egy perce sem volt arra, hogy várjon, hanem azonnal hozzá kellett látnia a cselekvéshez. Van, ahol egészen újonnan kellett elkezdeni, mert a megelő ző időszakban semmi nem történt, ez például az egészségügy területe, ahol nagyon nagy munkát végzett az Egészségügyi Minisztérium és személyesen Molnár Lajos miniszter úr is, annak érdekében, hogy ez az átalakítás a lehetséges leggyorsabb, szakmailag pedig megalapozott legyen. Vannak területek, ahol folytatni kellett az átalakítást, ilyen például az oktatás területe, ahol nem volt szabad megállni, hanem menni kellett tovább azon az úton, amelyet az előző kormányzati ciklusban, Magyar Bálint minisztersége al att a kormány elindított. És vannak olyan területek, ahol szakítani kellett minden korábbi hagyománnyal, a közigazgatásban, önkormányzati igazgatásban, az egész kormányzati szerkezetstruktúra működésében, és ott újat kellett csinálni, és igenis hozzá kelle tt látni a változtatásokhoz. (13.50) Vagy ilyen például a közlekedés átalakítása, amire a tömegközlekedést illetően a jövőben kerül sor. És ezek, tisztelt képviselőtársaim, halaszthatatlan, szükséges és egész egyszerűen megkerülhetetlen lépések. Itt lehet mesélni arról, hogy mi minden következménye lesz ennek - lesz ennek. Erről is beszélünk, és a kormányzati politika számol vele. Ugyanakkor azonban nem beszélni arról, hogy milyen következményei lennének annak, ha mindezt nem csinálnánk, vagy ha követnénk a z ellenzék mindenhová több kiadást követelő politikáját, és attól hogyan omlana össze az ország, azt gondolom, ezt az utat nem is érdemes kipróbálni. Ezért a nehéz hat hónappal együtt is a Szabad Demokraták Szövetsége (Az elnök a csengő megkocogtatásával j elzi az időkeret leteltét.) büszke arra, hogy ennek a koalíciónak a részeként a reformok végigvitelében közreműködött.
