Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 18 (45. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
19 Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A minisztere lnök urat viszontválasz illeti meg. Miniszterelnök úr! GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nincsenek nagyon eltérő szabályai a közügyeknek, mint ahogyan éljük mindennapi életünket. Hány é s hány olyan tapasztalata van bármelyikőnknek, hogy emberi kapcsolataiban az elégedettség, a jó érzések mellett szaporodik a feszültség, szaporodik az elégedetlenség, azt érezzük, hogy nem nagyon jól mennek a dolgok. Sokáig próbáljuk egyszerűen csak folyta tni a megelőzőt, szeretnénk aprócska igazításokkal rendbe tenni azt, amiről egyre inkább az az érzésünk, hogy elromlott, és várjuk, hogy majd jobb nap köszöntsön ránk, mert félünk a szembesüléstől, félünk a konfliktus kimondásától, és különösen félünk a ko nfliktusok megvívásától. Aztán persze a legtöbb esetben az a tapasztalatunk magánemberként, baráti viszonyainkban, párkapcsolatainkban, hogy ha kellő eréllyel nem nézünk szembe azzal, ami láthatóan nem jól működik, akkor az magától nem fog megjavulni. Term észetesen igaz ez a közügyeinkre is. Valamennyi politikus arra törekszik, hogy a lehető legkevesebb nehézséget okozva segítse, hogy sikeressé váljon az a közösség, amit vezet. És kétségtelen, van olyan pillanat, amikor éppen ez a fajta védelem vagy kívánt oltalom talán túlzó lesz, és nemcsak hogy megóvja nemzetét a nehézségektől, hanem éppen ellenkezőleg, a túlzott féltés és oltalom megszünteti nemzetének alkalmazkodóképességét fenntartó mechanizmusok sokaságát, és később még nagyobb és még nehezebb lesz az alkalmazkodás. Magyarország az elmúlt időszakban valóban azt kereste, hogyan tud behozni sok mindent lemaradásából - a szociális lemaradásból, fejlettségbeli lemaradásból , és mindezt hogyan tudja adócsökkentés mellett megtenni. Hát csak közöttünk merem mondani, hogy olyan igen nagy vita ebben bal- és jobboldal vezetői közö tt egyébként, hogy kevesebből hogyan lehet többet elosztani, nem nagyon volt, ezt az utat kereste szinte mindenki. Ez nem mentség, puszta megállapítás. Persz e tölthetjük azzal a napjainkat 2006 végén, hogy az ellenzék nekünk naponta morális leckét fog adni. Mindenki maga dönti el, hogy mivel tölti idejét, mire fordítja energiáját. Én inkább azt gondolom, az a dolgunk, hogy értékelve az elmúlt időszakot is, pró báljunk programot adni a mának meg a holnapnak. Sokszor hallottam azt a kritikát, hogy nincs az rendben, hogy a miniszterelnök idejön, és akkor húsz percben elmondja a magáét, nekünk meg rögtönözni kell. Ezért tegnap a mai értékelés írásos változatát nyilv ánosságra hoztuk. Azért, hogy erről folyhasson a vita. Mit gondolnak önök erről? Hol van ebben igazunk, hol nincsen? Hol nem mondunk a dologban igazat, hol pedig igen? (Kontur Pál közbeszólása.) Kíváncsian vártam, hogy mi lesz ma a reakció. Azért is, mert soha egyetlenegy kormány ezt előttünk nem tette meg. Nem tette meg a ma már hagyományosnak tűnő évértékelő beszédekben, és különösen nem hat hónapos kormányzás végén. Hát ha abból indulnánk ki, hogy milyenek voltak a mai reakciók, ez nem lenne túlságosan b átorító a következőkre nézve, hogy érdemes egy kormánynak ezzel időt tölteni. Komolyan mondom. De szerintem ne ebből induljunk ki! Ne abból induljunk ki, hogy az önök számára egy elemző, értékelő írásos összeállítás e tekintetben említésre sem méltó. Hát é nszerintem gyakoroljuk még ezt egy darabig! Most még egy következő három és fél évben azt tudom ígérni, hogy ezt rendszeresen meg fogjuk tenni, aztán pedig, ha az országnak a haladás vagy a tagadás alternatívája közül kell választani, akkor meg azt gondolo m, hogy az ország a haladás alternatíváját fogja választani, azzal együtt, hogy persze mindig azt fogják mondani, hogy nem kétséges, azok, akik kormányoznak, azok minden bizonnyal nem tökéletesek. Hát egyébként is, tökéletest csak kettőt ismerünk, a Teremt őt és a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét. (Derültség a kormánypártok soraiban.) De legalább az látszik rajtuk, hogy folyamatosan megpróbálnak érdemi elemzéssel az ország számára olyan programot adni, amelyben
