Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 6 (18. szám) - A kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök, a napirendi pont előadója:
10 Megállapítom, hogy az Országgyűlés 338 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett a javasolt 5 óra 6 perces időkeretben történő tárgyalást elfogadta. A kormány iránti biza lom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája és a h atározathozatal. A miniszterelnöknek a kormány nevében benyújtott előterjesztését H/973. számon kapták kézhez. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Házszabály 134. § (1) bekezdésének b) és c) pontjai alapján az indítványt nem kell kiadni bizottság i előkészítésre, és ahhoz módosító javaslatot nem lehet benyújtani. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak, 40 perces időkeretben. Miniszterelnök úr, fáradjon a pulpitusra! Öné a szó, miniszterelnök úr. GYU RCSÁNY FERENC miniszterelnök, a napirendi pont előadója : Tisztelt Házelnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Békét és nyugalmat szeretnék; békét és nyugalmat, mert erre van szüksége az országnak. A békének ára van. Világos, egyszerű kérdésekre őszinte válaszokat kell adni, és eszerint kell cselekedni - ez az ár. Gyurcsány vagy Orbán? - sokan így teszik fel a kérdést. Pedig a kérdés nem ez; ez legfeljebb a következmény. A következménye annak, hogy miként látja a magyar parlament a jel enlegi helyzetet, annak okát és a lehetséges megoldást. (11.40) Vágjunk a közepébe! Nem kevesen azt állítják, hogy a probléma az maga a miniszterelnök; a miniszterelnök, esetleg kormányával együtt vagy a kormányzó pártok együttesen. Azért, merthogy - mondj ák - becsapták a választókat. A vádlók bizonyítéka egy, a nagyobbik parlamenti kormányzó párt előtt elmondott beszéd; a szembesítés, helyenként az indulat, a szenvedély beszéde Magyarországról meg rólunk. Hazudtam vagy sem? Csalárd módon szereztüke meg a kormányzati felhatalmazást vagy sem? Vane ok és kelle bocsánatot kérni? Ezekre a kérdésekre kell - mások mellett, talán elsősorban - válaszolni. Kezdjük a legutolsó kérdéssel: kelle bocsánatot kérni? Igen, kell. Hogy miért? Azért, mert halogattuk a szem benézést egy tarthatatlan politikával; azért, mert téves hitben ringattuk magunkat is, talán a választókat is, hogy a gondok maguktól megoldódnak; merthogy mindig találtunk okot, hogy ne válaszoljunk kellő eréllyel és kellő bátorsággal a kihívásokra. Igen, kell bocsánatot kérni, merthogy a politikai érdek, a szociális szükség és a gazdasági lehetőségek között túlságosan sokszor nem találtuk meg, nemcsak a politika, hanem az ország egésze számára is elfogadható egyensúlyt. Mert megengedtük, hogy elhiggyék, s őt időnként talán mi magunk is elhittük, hogy a politika felülírhatja a gazdaság törvényeit, vagy hogy a szociális igényeket kielégíteni csak politikai akarat kérdése. Igen, talán kell bocsánatot kérni, mert hagytuk, hogy fennmaradjon az a látszat, sőt nem egyszer mi magunk tartottuk fenn azt a látszatot, hogy nagyobb teljesítmény nélkül is lehet nagyobb, magasabb jövedelemre szert tenni; hogy nem mondtuk ki, hogy amit riválisaink tettek 2001től, mi pedig 2002 után, az felborítja az egyensúlyt, és előbbutó bb nem lesz tartható ez a politika. Igen, e tekintetben kerültük a szembenézést, bátortalanok voltunk, és megpróbáltuk megkerülni a legegyenesebb, legegyszerűbb válaszokat. Ha valamiért kell bocsánatot kérni, akkor ezért: bocsánat!
