Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):
849 DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP ) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A gyógyszerellátás új szabályozásáról szóló törvény jó néhány pontja számomra jelenleg idegen, nehezen magyarázható szakmai indokokkal. A törvénytervezet szellemiségével van bajom. Az egyetemen mi azt tanultuk, hogy azt a gyógyszert kell adni a betegnek, ami a leghatásosabb. Nyilvánvaló, hogy a XXI. század gyakorló orvosa már a költséghatékonyságot is figyelembe veszi, hallottuk az előbb, igazából a tollával tudja elkölteni az orvos a pénzt, jelentős mennyiségű pénzt. A t örvény azonban azt sugallja, és a jelenlegi háziorvosok számára kiadandó rendelkezésről azt hallani, hogy a legolcsóbb készítmények használatát támogatják. Kérem, az orvosi gondolkozás lényegét, a gyógyulás mindenekelőtti érvényesítését megtartani szíveske djenek! Ezt hallottam Béki Gabriella képviselőtársam vezérszónoklatában, nagyon tetszett, és úgy gondoltam, hogy ez nagyon fontos dolog. Nem gondoltam, hogy valaha is aktualitása lesz annak a kisgyermek koromból, az ötvenes évekből felsejlő reklámnak, misz erint “cipőt a cipőboltból”. A patikán kívül kapható gyógyszerárusítás lehetőségének megnyitása juttatta eszembe e régi tréfás mondatot. A törvénytervezet tizenhárom oldalas általános indoklásából egy egész oldal foglalkozik a kérdéssel. Idézet a szövegből : “Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben reális társadalmi igény mutatkozott néhány tüneti kezelésre alkalmas termék gyógyszertáron kívüli forgalmazására…” Lehet erről valamit tudni? Kik vetették fel ezt a reális társadalmi igényt? A betegek? Én nem nagy on hallottam erről szóbeszédet a közértek környékén, a rendelőkben, de még mise után a templomban sem. Talán más körök reális társadalmi igényéről van szó? Néhány sorral odébb aztán megtaláltam, hogy a kereskedelem különböző szereplőinek kedvezményezéséről van szó. Az Európai Unió kilenc országában lehet egyes gyógyszerkészítményeket patikákon kívül kapni. Ebből persze az következik, hogy tizenhat országban csak a patikában lehet ilyen szerhez hozzájutni. Elnézést kérek, de a kilenc érvként a tizenhattal sz emben engem nem győzött meg. Különösen akkor, ha most akarunk kisebbséghez tartozni. Ismerünk persze olyan történelmi példát, amikor célzott szervezés után a kisebbség többség lett. Vannak olyanok, akiknek ez hetven évükbe, Magyarország számára szerencsére csak negyven évbe került. Az indoklás e kérdéssel foglalkozó utolsó bekezdését többször elolvastam. Jelentését sejtettem, de segítséget kérek a szöveg teljes megértéséhez. A kezdet: a tervezetben a 6570. § foglalkozik a gyógyszertáron kívül árusítható sz erekkel - az indoklás a 2530. §t említi. A következő mondatból hiányzik két vessző, ami aztán így nehezen érthető tagolásúvá teszi ugyan, de leírja a várható hatást: “Ezzel egy időben a gyógyszermellékhatások okozta ártalmak, valamint a polipragmáziából és a nem megfelelő alkalmazásból adódó egészségkárosodások és kórházi kezelések száma növekedett.” Ez a mondat a törvény indoklásából való. Erre az a konklúzió, hogy csak akkor engedélyezhető a patikán kívüli gyógyszerárusítás, ha megfelelő információs ren dszert működtetünk a vásárlók felvilágosítására. Való igaz, kezeljük a mellékhatásokat is. Egy, a televízióban látott jelenet jut eszembe, amikor a mellékhatás mellékhatásának a mellékhatását is gyógyítani próbáltuk az újabb és újabb szerekkel. Igaz, ez az orvosi rendelőben játszódik, és nem a gyógyszerek szabad forgalmazása, hanem a mellékhatások jelentkezése a baj okozója. Szerencsére a jelenetbeli beteg baja is megoldódik a végére, és meggyógyul, avagy csak az eredeti problémája marad meg - és akkor döbb en rá a beteg, hogy ezzel a problémával vidáman lehet élni. Hát ez az egészségnevelés, vagyis az egészségkultúra emelése? Abban reménykedhetünk, hogy az indoklásban tapasztalatként említett egészségkárosodást itt is sikerül megfelelő vizitdíj ellenében dia gnosztizálni, és a kórházi napidíj kiegyenlítése után gyógyultan távozik a beteg. Van egy tiszteletteljes kérdésem, mint magyar, mint kereszténydemokrata, mint orvos: nem lenne jobb ezt a tortúrát megelőzni? Csak annyit kell tenni, hogy megfogadjuk és kics it aktualizáljuk az ötvenes évek reklámját, miszerint “cipőt a cipőboltból”, továbbfejlesztve pedig: gyógyszert a gyógyszertárból. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)
