Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CZINEGE IMRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
848 Majd Gusztos képviselő úr, gondolom, végig fogja gondosan olvasni a módosító javaslatokat; leszn ek olyan javaslataink (Az elnök csenget.) , amelyek a megadott keretek között a kármentés elve alapján próbálnak módosítani, de előre borítékolom, hogy a kormány nem fogja elfogadni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Töb b kétpercest… (Jelzésre:) - de látok. Czinege Imre képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra. Öné a szó. DR. CZINEGE IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Az előterjesztés 43. § (2) bekezdése arról szól, hogy amennyiben az orvos úgy ítéli meg, hogy a legolcsóbb és ajánlott gyógyszer nem megfelelő, mert esetleg olyan vivőanyaga van, amire a beteg érzékeny, akkor eltekinthet attól, hogy ezt a kötelező érvényű utasítást betartsa. Természetesen va nnak kötelességei is, a kezelési lapon meg kell neki írnia azt, hogy miért választott más gyógyszert. Ugyanerre vonatkozik a (3) bekezdés is, ha eleve más gyógyszert választ. Tehát azt szeretném, ha nem sugallnánk azt, hogy ez a törvény béklyóba köti és az onnal pénzbüntetésre ítéli az orvost. Kétségtelen, hogy a törvény megfelelő, biztonságos gyógyszerellátást biztosít, és lehetőleg a költséghatékonyság érvényesítése is szerepel a törvényben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Vane még, aki két percben kíván hozzászólni? (Jelzésre:) Igen, Mikola István képviselő úr, Fidesz. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon rövid megjegyzésem lenne arra, amit most a képviselőtársam mondott. Az egészségügyi rendszernek - gondolom, ebben egyetértünk - a legköltségérzékenyebb tényezője az orvos. Az orvos költi el a tolla hegyén a pénzeket, nem a gazdasági igazgató, mint sokszor gondoljuk, meg nem a bürokrata meg az adminisztrátor; az o rvos, amikor vizsgálatot indukál, receptet ír, ezt elrendel, azt elrendel, tehát a legköltségérzékenyebb tényezője a rendszernek - de olyan helyzetbe kell hozni, hogy költséghatékonyan tudjon dolgozni. Ahogy hallottuk itt Kálmán barátomnak a felszólalásába n, a költséghatékonyság a gyógyításban is hatékonyságot jelent, tehát mi úgy gondoljuk, hogy egy törvénynek, egy jogi szabályozásnak olyan kereteket kell teremteni az orvos munkájához, működéséhez, amiben az orvos a judíciumánál fogva tenni tudja a dolgát, mint költségérzékeny tényező a szabályozás keretei között költséghatékonnyá válik, és ez maga a gazdasági racionalitás. (14.00) Tehát mi ebből a törvényből ezt hiányoljuk. Mi úgy látjuk, hogy ez az orvost inkább gúzsba köti, sz ámítógéppel támogatja, megmondja neki, hogy a legolcsóbbat kell felírni. Aki a szakmában dolgozik, ezen már önmagában el van képedve, mert hatóanyagokról beszélünk. Hát egy gyógyszerben nem a hatóanyag van csak, hanem mindenféle más anyagok, vivőanyagok, k iszerelés… Itt az egyenértékűségről van szó, ami, tudjuk, egy messze bonyolultabb fogalom! Tehát úgy látjuk, ez a törvénytervezet gátolja az orvost abban, hogy hatékonyan, költséghatékonyan, gazdasági racionalitással tudja tenni a dolgát. Ezért apellálunk a törvénytervezet elfogadása ellen, többek között persze. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Tízperces időkeretben felszólal Puskás Tivadar képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.
