Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
847 Vojnik Mária képviselő asszony mondta, hogy megélhetési gondokból vállalnak bizony orvosok más pályákat. Kérem, hogy olyan törvényjavaslato kat terjesszenek be, amelyekben a jogi és az etikai szempontok párhuzamban vannak egymással, és nem kioltják egymást. Köszönöm. (Taps a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Nyitray András képviselő úr következik. NYITRAY ANDR ÁS (Fidesz) : Az előbb megütötte a fülem - érdekes, eddig még ezt a szót nem használták, de ha már itt használják, akkor reagálok rá , most elhangzott ez a szó újfent, hogy “reform”. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A reform nem egyenlő a mindenáron, bá rmi áron való változtatás kényszeres végrehajtásával. E törvény kapcsán most harmadjára vagy negyedjére szólalok fel, most akkor azért elárulom, hogy körülbelül húsz aktív gyógyszerésszel konzultáltam ezekben az ügyekben, és igyekeztem összegyűjteni azokat az elemi ismereteket, amelyek kellenek ahhoz, hogy a politikai véleményemet ki tudjam fejteni. Tehát nem talált az a gondolat, hogy én mit sem értek hozzá; nem ez a képzettségem, de ezt el is árultam. Azt gondolom, ha egy olyan törvényjavaslatot hoznak id e, amelyet ugyan a “reformmal” csúfolnak - ami helytelen, mert a reform a magyar nyelvben egy pozitív értelmű szó , és egy olyan folyamatot, amit senki a világon az érintettek közül nem támogat, ahogy erre korábban az egyik képviselőtársam utalt, egyedül és kizárólag önök a kormányoldalon, akkor mi a bánatnak kellene ezen nekünk vagy bárkinek jobbítani?! Hát nem jobbítunk rajta, mert úgy rossz az egész, ahogy van - mondják ezt ugye közhasználatú kifejezéssel , azon nem érdemes jobbítani. Ha kell, nem tudo m, hogy kelle, de ha kell, akkor annak a folyamatnak a során, ahogy ezt egyeztetik az érintettekkel, és kikristályosodik valami, majd talán születik egy olyan javaslat, amire már jó szívvel mondhatjuk, hogy na jó, ittott módosítva rajta talán még el is f ogadható. De ebben az értelemben most úgy tudom, hogy az érintett szakemberek szakmázás nélkül is elutasítják ezt az egészet úgy, ahogy van. (Az elnök csenget.) Úgyhogy ne kérjenek jobbító szándékot itt senkin számon. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszö nöm szépen. Csáky András képviselő úr következik. (A jegyzői székben Szűcs Lajost Pettkó András váltja fel.) DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Sajnálom, hogy Gusztos képviselő úr elment, hallottam itt, hogy bizottsági ülésre. Többször elha ngzik az a vád velünk szemben, hogy itt monopolhelyzeteket védünk meg piacot védünk. Hát… Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a gyógyszerbiztonságon keresztül a betegek érdekének védelme az önök számára ezt jelenti, akkor legyen! Ha a monopóliumok vé delme azt jelenti, amit 1994ben nagy többséggel ez a parlament kimondott, amikor a gyógyszertárakkal kapcsolatos törvényt meghozta, és ebben elismerte azt, hogy egy olyan társadalmi rétegről van szó, amely feltétlenül bizonyos fokú gazdasági védelmet is é rdemel - hisz a gyógyszerészek nemcsak gyógyszerekkel kapcsolatos tevékenységet végeznek, hanem a szubkultúrájuknak integráns részei , akkor ám legyen, vállaljuk ezt a vádat, hogy igen, van egy ilyen szakmai képviselet, mint ahogy a többi szakma is próbál ja védeni a saját érdekeit és saját működését szabályozni. De ennek a hátterében is az volt, hogy a betegek érdeke ezt kívánja, hogy “gyógyszert a gyógyszertárban”, és csak olyan szakemberek kiszolgálásának a keretében, ami a betegeket védi. Az idő bizonyí totta, hogy kiállta ez a törvénykezés a próbát, és itt több példa elhangzott arra, hogy ahol ezeket a kereteket fellazították, bizony komoly problémák adódtak.
