Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 17 (22. szám) - „Új Magyarország fejlesztési terv” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
501 vélem, hogy ha azt mondjuk, hogy a magyar környezetügy nagy ugrását várhatjuk mindannyi unk javára, akkor nem csalódunk sokat. Elhangzottak itt olyan megjegyzések is, hogy mintha nem egyeztetett volna a kormány ebben az ügyben, meg hogy olyan mértékű a központosítás, hogy a szegény tárcavezetők már teljes mértékben jogfosztottak a döntéshozat ali mechanizmusban. Hadd mondjam azt, hogy én nem érzem így magam, én inkább azt érzem problémának, hogy hogyan lehet jó tartalommal, a nemzet érdekeit közösen szolgálva, együttműködve megvalósítani azt, ami ebben a lehetőségben az ország számára adatik. ( 13.20) Ahogy 2006ban sem dobtunk ki az ablakon semmit, hiszen építettünk mindarra, még szövegszerűen is, mintegy 8090 százalékban szinte ugyanaz a szöveg van most a dokumentumban, mint ami volt az esztendő elején, hiszen már körvonalazódott a helyi vélem ények alapján, a megyék véleménye alapján, a szakértői vélemények alapján, az ellenzékkel folytatott párbeszédeink alapján, például a környezeti és energetikai fejezet szövege, ezeket a tényeket nem lehet igazából tagadni. Tehát úgy gondolom, hogy ahogy vo lt együttműködés, nyilván ennek az együttműködésnek kellene erősödnie érdemi dolgokban, olyan ügyekben, amelyek idevalók, ennek a Háznak a falai közé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, a Fidesz frakciójából; őt követi majd Sós Tamás, az MSZPből. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A nemzeti fejlesztési tervről vitatkozunk itt reggel óta. Véleményem szerint két szempontot kellene figyelembe vennünk, ha értékelni kívánjuk a benyújtott nemzeti fejlesztési tervet. Az egyik szempont mindenekelőtt az legyen, hogy mennyiben szolgálja ez hazánk, illetve honfitársaink érdekeit, a második pedig, hogy mennyiben felel m eg a lisszaboni stratégiai célkitűzéseknek. Ez utóbbival kezdeném. A lisszaboni stratégia három pilléren alapszik. Az első ebből… (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Köszönöm szépen képviselő úrnak a segítségét, de higgye el, magamtó l is el tudom mondani. Tehát az első a tudásalapú társadalom megvalósítása, a második a teljes foglalkoztatás, a harmadik pedig a kutatásfejlesztés kiemelt támogatása. Nézzük meg, hogy a teljes foglalkoztatás megvalósítása érdekében mit kíván tenni az Eur ópai Unió. 2010ig, tisztelt képviselőtársaim, 6 millió új munkahely létrehozását tűzték ki célul. Ahhoz pedig, hogy ez a 6 millió munkahely megszülessék, a kis- és közepes vállalkozások erősítését kívánják megvalósítani, hiszen ezek a vállalkozások biztos ítják a munkahelyek 95 százalékát. Hazánkban sincs ez másként, hazánkban is a hazai mikro, kis- és közepes vállalkozások teremtik meg a munkahelyet és adnak munkát a versenyszférában dolgozók kétharmadának. Mit kellene tenni azért, hogy a foglalkoztatotts ág emelkedjék és csökkenjen a munkanélküliség? Mindenekelőtt meg kellene hallgatni a gazdasági élet szereplőit, meg kellene hallgatni arról, hogy mi a véleményük, mit szeretnének megvalósítva látni a benyújtott nemzeti fejlesztési tervben. Minden egyes ily en fórumon, találkozáson, egyeztetésen elmondták, hogy csökkenteni kell a munkaerőt, a foglalkoztatással együtt járó munkabéreket terhelő költségeket, mert elsősorban ezek a költségek azok, amelyek a versenyképességet rontják. A jelenlegi adó- és járuléksz abályok ezzel pontosan ellentétesek, és úgy tűnik, hogy ezen a kormány jövőre sem kíván változtatni. A nemzeti fejlesztési terv nem foglalkozik azokkal az ágazatokkal, amelyek vagy már most sem versenyképesek, vagy pedig belátható időn belül azzá válnak. N em tudjuk, hogy ezekkel az ágazatokkal mi a célkitűzés, mi az elképzelés. Támogatni kívánja a kormány, hogy még életképesek maradjanak, és ezzel megmaradjon a munkahelyük az ott dolgozó embereknek, avagy pedig fel
