Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 17 (22. szám) - „Új Magyarország fejlesztési terv” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
502 akarja ezeket számolni? Ahhoz, hogy a mikr o, kis- és közepes vállalkozások versenyképesek legyenek és egyáltalán működőképesek maradjanak, elsősorban olyan hatékony és differenciált támogatásra van szükség, amely ezt elősegíti. Szeretnénk javasolni, hogy a kamattámogatás, továbbá a pályázaton eln yerhető, vissza nem térítendő támogatások szerepeljenek ezekben a célkitűzésekben, mert a hazai vállalkozások legnagyobb problémája több mint tíz éve, tizenhat évet is mondhatnék akár, a tőkeszegénység. Szintén a hazai vállalkozók többször kifogásolták, ho gy nem megfelelő a képzés, a szakképzés és az átképzés. Öt éve mást sem hallunk egyébként az ez előtti és a jelenlegi kormány képviselőitől, mint hogy össze kell hangolni a képzést a munkaerőpiac igényeivel. Ehhez képest ezen a téren gyakorlatilag nem tört ént előrelépés vagy változás, a ma végzős szakmunkástanulók egyharmada úgy kezdi pályáját, hogy munkanélküli, de a szakmunkások összességét tekintve is körülbelül egyharmad a munkanélküliek aránya. Őszintén irigylem Demszky Gábort, aki olyan látnoki képess éggel rendelkezik, hogy meg tudja előre mondani, mire lesz szükség, és ennek megfelelően a fővárosban már csak olyan képzés zajlik, amivel el tudnak majd helyezkedni a fiatalok. Itt többször elhangzott ma már a 8000 milliárdos forrás, amelyet majd igénybe fogunk venni. Erről úgy beszélnek kormánytagok és a szocialista képviselők, mintha ez a 8000 milliárd forint teljes egészében felhasználható lenne. Szívből kívánom, hogy ez így legyen, de eddig egyetlenegy országnak, Írországnak sikerült, ha jól emlékszem, a fejlesztési források 75 százalékát lehívni. Ha mi ennek az 50 százalékát sikerrel vesszük igénybe, akkor az már egy nagyon jó produkció lesz. Ehhez persze olyan intézményrendszert kellene kialakítani, ami képes arra, hogy a benyújtott pályázatokat időbe n elbírálja, megkösse a szerződéseket és folyósítsa a kifizetésre szánt összegeket. Engedjék meg, hogy néhány idevágó adattal megismertessem önöket. Például a humán erőforrás operatív program tavaly: a benyújtott pályázatok elbírálása a benyújtástól kezdve 179 nap, de a döntéstől a szerződéskötésig is sikerült 193281 napot eltölteni. Ha ebben a fergeteges tempóban fogjuk a rendelkezésünkre álló 8000 milliárd forintot is igénybe venni, akkor ne reménykedjünk még az 50 százalékos sikerben sem. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezeknek az európai uniós forrásoknak elsődlegesen az a céljuk a régiókat tekintve, hogy területkiegyenlítő szerepet töltsenek be, illetve az esélyegyenlőséget is biztosítsák a leszakadó térségeknek, akkor azt látjuk, hogy erre a nemzeti f ejlesztési tervben elég kevés választ kapunk. Ugyanis eddig is az történt, hogy azok a hátrányos helyzetű régiók, mint például ÉszakMagyarország vagy az ÉszakAlföld vagy a DélDunántúl, saját forrás hiányában nem tudtak pályázatokat benyújtani. Nem kapun k választ arra a kérdésre, hogy vajon mit kíván tenni a kormány azért, hogy ezek a települések is részesei lehessenek a megnyíló fejlesztési forrásoknak. Ha a foglalkoztatottságot tekintjük, a teljes foglalkoztatottságot mint célt, ami egyébként 70 százalé kos foglalkoztatottságot jelent, akkor a jelenlegi helyzet fényévnyire van ettől a célkitűzéstől, mert alig haladja meg az 50 százalékot. Mindazok a pénzügyi források, amelyek felhasználhatóak lennének a munkahelyteremtésre, a munkahelyteremtő beruházásokr a, a munkahelyek megőrzésére, elsődlegesen az önök által is oly sokszor emlegetett hazai mikro, kis- és közepes vállalkozásokat kell hogy illessék. Erre pedig nem kapunk választ a benyújtott nemzeti fejlesztési tervben, hogy ezt a célt hogyan kívánják elé rni. Pedig ez a legfontosabb, mert csak így tudjuk a munkahelyeket megteremteni, csak így tudjuk a foglalkoztatottságot növelni, és csak így tudjuk az állami költségvetésben a bevételeket adó- és járulékok formájában növelni. Nem az a megoldás, hogy egyre kevesebben egyre többet fizessenek, hanem az a megoldás, hogy egyre többen dolgozzanak, és így egyre több járulék folyjon be a költségvetésbe, és akkor végre lehetőség lesz arra, hogy csökkenjenek ezek az adó- és járulékterhek. (13.30) Ha ezek a célok megv alósulnának, illetve szerepelnének a nemzeti fejlesztési tervben, akkor minden bizonnyal egyetértenénk önökkel, de mivel ez nem így van, ezért ezt most sajnos nem tudjuk így támogatni.
