Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 16 (21. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER (KDNP):
349 részeként a 21 egészségügyi lépésben 2005 nyarán döntöttünk arról, hogy ezt a feltételt kiépítjük. Bonyolult, n agy rendszer ez. Az APEH - fejből mondom, de - idén tavasz óta fogadja nagyjából az egyéni befizetések összes adatát, nagyjából a befizetések 80 százaléka már egyénileg jön. Ez azt jelenti, hogy nemcsak azt tudjuk, hogy egy vállalat befizette az összes egé szségügyi hozzájárulást, és csak neki van arról nyilvántartása, hogy kinek a neve alatt fizette ő ezeket be, vagy kinek az okán fizette be, hanem mi az APEHban, és majd később nyilván onnan átadjuk az adatokat az egészségbiztosítóhoz, mi is tudjuk, hogy k ik vannak biztosítva. Ez egy bonyolult, nagy fejlesztés volt. Mint minden ilyen fejlesztésben, nagyon sok a kockázat. Azt reméljük, hogy január 1jétől a munka elindulhat. Most kell mondanom, hogy szinte bizonyosnak tűnik, hogy kisebbnagyobb fennakadás az első hónapokban lesz, bizonyosnak tűnik. Itt 10 millió biztosítottnak kell nyilvántartani az adatait, mert hogy azokat is nyilván kell tartani, akiknek nem a munkáltatójuk vagy maguk fizetik a járulékot, hanem például a költségvetés fizeti a járulékot. Ez egy nagyon nagy fejlesztés volt. Azt remélem, hogy az első gyermekbetegségeket követően 2007ben ezen túl leszünk, és a rendszer működni fog. Nehezen tudok mit kezdeni Navracsics frakcióvezető úr kritikájával, mert egyik oldalról azt mondja, hogy nem csin ál a kormány semmit, másik oldalról meg azt mondja, hogy egyeztessünk. Nyilván csak arról tudnánk egyeztetni, amit csinál, tehát az egyik szavával üti a másikat. Vagy az egyik állítása nem igaz, vagy a másik. Vagy az nem igaz, hogy nem csinálunk semmit, me rt akkor természetesen nem lenne miről egyeztetni, vagy azt az igényét nincsen oka megfogalmazni, hogy egyeztessünk, ha az első állítás igaz, mert ha nem csinálnánk semmit, nem lenne miről egyeztetni. Úgy látom, hogy az ellenzéki frakcióvezető úr felszólal ását semmi más nem ösztönözte, mint hogy ahány módon lehet, rúgjunk bele a kormányba. Szerintem ez ugyan lehetőség egy ellenzéki frakcióvezetőnek, csak nem biztos, hogy előreviszi a dolgainkat. Ismét azt mondom, hogy nem a kormány dolgát, a kormány teszi a dolgát, hanem a közös dolgainkat. Inkább azt javasolnám, ráadásul, ha a stílus maga már ilyen tárgyszerű, mint amilyen most ebben a napirend előttiben, nyilván ennek is megvan az oka, kevesebb a bekiabálás, nyugodtabb a hangulat (Derültség a kormánypártok soraiban.) , akkor talán a tartalmat is tegyük tárgyszerűbbé. Én megpróbálok tárgyszerűen reagálni az önök hozzászólására, elemző módon, önök megpróbálnak a miénkre, és esetleg el tudnak szakadni azoktól a politikai kijelentésektől, ami a Kossuth téren föl állított színpadon talán ahhoz jó, hogy támogatókat szerezzen, de ez a parlament, itt próbáljunk meg okosan beszélni egymással! Türelmesen, nyitottan, elemzően, ha kritikánk van, akkor tárgyszerűen, és időnként attól se féljünk, hogy merünk támogatni egye gy jó ügyet. Szerintem még a Kossuth téri tüntetők is örülnének annak, ha azt látnák, hogy ilyen az ország vezetése. Magyarországért és a köztársaságért! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából: “A megoldás kulcsa” címmel. (Zaj és felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Harrach Péte r belép az ülésterembe. - Dr. Géczi József Alajos visszatér az üléstermi helyére.) Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) HARRACH PÉTER (KDNP) : Most a másik oldalra hárul a feladat, hogy tetszésének hangot adjon, mivel csak ők va nnak itt. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan érkeznek az ülésterembe.) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem az a legnagyobb problémája az országnak, hogy válság van, és az sem, hogy többszintű ez a válság, pénzü gyi, politikai és morális, hanem az a legnagyobb gondunk, hogy nincs kezünkben a megoldás kulcsa. Nem azért, mert nem tudjuk, hogy
