Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 4 (40. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
3120 Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki. A részletes vita e szakaszát és a részletes vita teljes egészét lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Molnár Lajos egészségügyi miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra; amennyiben kíván élni a szólás lehetőségével. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tiszt elt Képviselőtársaim! Köszönöm a részletes vitát. Talán ha a címmel kapcsolatos utolsó két megjegyzés nem hangzik el, akkor a vitát őszintének éreztem volna. Engedjék meg, hogy eltekintsek az utolsó két hozzászólástól, és az maradjon meg bennünk - persze s ok minden maradjon meg bennünk , ami a részletes vitában a magyar egészségügy fejlesztését szolgálja majd. A kormány kész valamennyi értelmes szakmai javaslatot megfontolás tárgyává tenni, és a szabályok adta lehetőségeken belül a törvényjavaslaton azok s zerint még változtatni. Ez az ötödik reformtörvény, amit benyújtott a kormány. Hosszú ideje várat magára, sokan próbálkoztak, de vagy idő, vagy elszántság nem volt. Most itt fekszik a Ház asztalán. De nemcsak hosszú ideig váratott magára, hanem hosszú időr e megszabja az egészségügyi ellátórendszer fejlesztését. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat - bár a vita ezt nem tükrözte igazán - nem a kórházakról szól, hanem az egészségügyi rendszerről szól. Fontosna k tartom megjegyezni, bár már többször elmondtam - de valamennyien tudjuk is , hogy Magyarországon vannak olyan területek, ahol egymástól kéthárom villamosmegállónyira kórházak találhatók, és vannak olyan kistérségek, ahol húsz kilométeres körzetben se o rvos, se mentő nincs. Ez a törvényjavaslat erről szól. Ez a törvényjavaslat arról szól, amiről Vojnik képviselőtársam beszélt, hogy fejleszteni kell a sürgősségi ellátást. Fejleszteni kell 21 olyan kistérségben a járóbetegszakellátást és az alapvető sürgő sségi ellátást, ahol most semmi ilyen nincs. Mert miközben például az én szülőmegyémben hat kórház van és fejlődnek, és reményeink szerint továbbfejlődnek majd, addig a korábbi hat önálló rendelőintézetből az utóbbi években eltűnt öt, és csak egy maradt. ( 23.30) Ezért kell ez a törvényjavaslat, és ez szabjon keretet azoknak a fejlesztéseknek, amelyeknek a forrása az európai uniós fejlesztési terv, és amelynek a felhasználási kereteit az egészségügyben szabja meg ez a törvény, hiszen a fejlesztésre még egysz er ilyen lehetőségünk nem lesz. És ezeknek a fejlesztéseknek az egyik szándéka valóban az kell hogy legyen, hogy egy méltányos, igazságos hozzáférést biztosító rendszer alakuljon ki, amelyik azonban finanszírozható, mert a kórházak, a rendelőintézetek, az egészségügyiek joggal érzik úgy, hogy kevés a pénz a betegek ellátására, a betegek pedig joggal érzik úgy, hogy túl sokat fizetnek azért, amit változó minőségben és változó hozzáférésben kaphatnak. Úgy gondolom, hogy a vitában többségében szakmai érvek han gzottak el, higgadtan. Én azt kívánom, hogy legyen ilyen a törvény végrehajtása is, működjünk együtt a regionális egészségügyi tanácsokon belül és a fejlesztési döntéseknél, ellenzék, kormánypárt, hogy minél jobb legyen az e törvény alapján létrejövő magya r egészségügy. Befejezésül engedjék meg, hogy egy nagyon gazdag ország hasonló törvénykezési szakaszának egy mondását idézzem. Svájcban mondták az egészségügy átalakításáról szóló törvénykezés során nemrég, hogy a maximálisból az optimálishoz kell eljutni az egészségügyi rendszernek. Ez ennek a törvénynek a feladata, a maximálisból, amiről ma azt hisszük, hogy korlátlan és ingyenes, el kell az optimálishoz jutni, hogy mindenki méltányosan férjen hozzá minőségileg garantált ellátáshoz, idejében sürgős ellátá shoz, és mindez ne kerüljön egyre többe a polgároknak. Kérem, támogassák szavazatukkal a törvényjavaslatot, hogy ezt a célt közösen elérjük, és támogassák majd ismereteikkel és nem utolsósorban felelős politikai magatartással azt a fejlődést, azt a fejlesz tést, amely a magyar egészségügyre vár.
