Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 4 (40. szám) - Lengyel Zoltán (Fidesz) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - “Hogy kerül a csizma az asztalra?” címmel - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
3031 A kérdésre Kovács Kálmán államtitkár úr válaszol majd. KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tiszt elt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örültem volna, ha a kérdését valóban felteszi, azt, amivel megbízták, és az nem így szólt volna, hogy hogy kerül a csizma az asztalra. Azt is mondhatnám, hogy egy ilyen azonnali kérdésnél az apparátus tulajdonképpen akkor já r el helyesen, ha a csizma- vagy a cipőfelsőrészkészítés és a környezetvédelmet érintően a bőrgyártás és a környezetvédelem kapcsolatát kívánja elém tárni szakmailag. Nyilvánvalóan, ha ön előre feltette volna számomra ezt a kérdést, vagy legalább a kérdés ből lehetett volna rá utalni, vagy ma elérhető lett volna a parlamenti titkárság által, hogy legalább megtudjuk, mire vonatkozik a kérdés, akkor pontos választ tudnék adni. Ami a belvízügyeket illeti, azt kérdezte ön, hogy tudome, hogy mit jelentenek ezek a problémák. Nos, 1994 és '98 között államtitkárként ezen a területen, amikor elindítottuk a magyar árvízvédekezés programját tizenegy év helyben járás után, amikor elindítottuk újra az együttműködést a víziközműtársulásokkal, aminek egyébként Szabó Iván elnök úr, MDFelnök volt a vezetője, tehát nem volt ritka, hogy politikus vezette, bizony azt tudom rá válaszolni, hogy tudom, mit jelent, és tudom, hogy ez a terület igazi reformot igényel. Ezért a tárcánk a következő év folyamán a belvízi védekezéssel k apcsolatos és korábban, soksok évtizeddel ezelőtt már jól bevált, részben a gazdálkodók, a gazdák közreműködésével megvalósított rendszert kíván újra visszaállítani. (16.00) Egyébként pedig, hogy jóe ilyen társulat élén politikus, ezt a társulatnak kell eldönteni, ez a társulat saját belügye. Biztos vagyok benne, hogy ahogy Szabó Iván képviselő úr és elnök úr politikusként és szakemberként tudta segíteni ennek a területnek a munkáját, ugyanúgy tudja segíteni Kuncze Gábor is. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Ád er János) : Viszontválaszra megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem árulok zsákbamacskát, ezt a kérdést tették fel nekem a gazdálkodók, a gazdák, akik nem értették, és n em értik, hogy mi történt, illetve mi történik körülöttük. Engedje meg, hogy egy kicsikét felfrissítsem az emlékezetét! Oly jól sikerült '94 és '98 között a vízgazdálkodási társulatokat megszervezni, hogy azok közül több csődbe ment, és a 2000es nagy belv izet követően kellett kidolgozni egy új támogatási rendszert, és kellett újra szervezni a vízgazdálkodási társulatokat, amelyek 2002 óta nem kapják meg a jogos járandóságukat. Nos, ennyit a teljes képről. Hogy miért nem értik a gazdák, hogy hogyan került a csizma az asztalra, azért kellett feltenni ezt a kérdést, mert maga Kuncze Gábor is elkövette azt a hibát, hogy a következőt mondta egy szaklap feltett kérdésére egy interjúban: “A döntésben nyilván szerepet játszott az, hogy számítanak a kapcsolatrendsze remre.” Nos, államtitkár úr, nem kapcsolatrendszerről kell gondoskodni, hanem a vízi társulatoknak a szükséges forrásokat kell biztosítani a működéshez. Ezek után továbbra sem értem, hogy miért politikai, miért nem szakmai munkának kell folyni a vízi társu latoknál. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az államtitkár urat viszontválasz illeti meg. KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Továbbra sem értem, képviselő úr, ha tudta, mi a kérdés, miért nem azt kér dezte meg. Miért más szerepel a papíron? Kettő: továbbra sem értem, ha az a gondja, hogy politikusként valaki miért vállal közéleti szerepet, és miért nem a társulatok döntik el, hogy Kuncze Gábort választják vagy nem, én
