Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2954 Éppen ezért láttam megdöbbenéssel azt az előterjesztést, amelyet önök tettek a parlament asztalára. Eger, Debrecen, Szentes és Szolnok között, az Alföld közepén 110120 ezer embernek az ellátása kérdőjeleződik meg ennek az e lőterjesztésnek a kapcsán. Én is úgy érzem, mintha valaki az íróasztal mellett körzővel néhány vonalat vont volna, és kitalálta volna azt, hogy erre a kórházra súlyponti kiemelt kórházként nincsen többet szükség. Utánaszá molte valaki annak, hogy abból a régióból az EgerKarcag, KarcagDebrecen, KarcagSzolnok távolság vajon hány kilométer; hogy egy kunmadarasi, egy abádszalóki, egy tiszaszentimrei vagy tiszaburai ember hány kilométeren keresztül és milyen körülmények köze pette tud eljutni ezekbe a kórházakba - nem beszélek most olyan dolgokról, hogy ha mondjuk, Abádszalókon, amely nyáron a Tiszató idegenforgalmi központja Tiszafüreddel együtt, történik valamilyen probléma, akkor hogyan kerülnek el az emberek ezekbe a kórh ázakba , véleményem szerint nem. Vajon utánanézette annak valaki, hogy foglalkoztatás vagy gazdasági szervezőerő szempontjából egy ilyen kórháznak a működése mit jelent? Most nem kívánok arról beszélni, hogy egészségügyi szempontból mit jelent egy ilyen kórház, hiszen arról ma volt itt már szó, hogy milyen az ország egészségügyi helyzete, állapota, de ezen belül is vannak különbségek. Ha egy Ferencvárosban élő ember és egy XII. kerületben élő ember átlagéletkora között tíz esztendő van, akkor gondoljunk b ele, hogy a Tiszántúl egyébként is halmozottan hátrányos helyzetű régiójában milyen életkilátásai vannak egy ott élő embernek! És ezeket az életkilátásokat lehete vagy szabade azzal rontani, hogy egy tollvonással egy kórházat visszaminősítünk és lassú el halásra ítélünk? Meggyőződésem, hogy nem, tehát nem lehet mindent profitszempont, vagy mondjuk úgy, hideg közgazdasági és gazdasági érvek alapján mérlegelni. Ha így járnánk el az életünkben, tisztelt államtitkár asszony, akkor mondjuk, az a kérdés, hogy id ős szüleinknek segítsünke vagy sem, fel sem merülne. Segítünk nekik - de nem azért, mert ebben valamilyen profitot látunk! Egy ilyen kórházat meg nem tartani, megint csak olyan kérdés szerintem, amit nem lehet eldönteni az olyanfajta szemlélet alapján, am i most úgy tűnik, egyre inkább uralkodó a kormányzatban is és sajnos az egészségügyi szakmában is. Azt kell tehát mondanom, hogy az érveinket elsoroltuk a bizottsági ülésen, elmondtam itt valamelyik nap - azt hiszem, éppen tegnap - a miniszter úrnak is: kö zponti forrásokból, állami forrásokból és önkormányzati forrásokból is az elmúlt években több milliárd forintot költöttünk ennek a kórháznak a felújítására, hiszen egy negyvenéves kórházról van szó, óhatatlanul szükség volt a megújítására. 1999ben is és 2 005ben is a címzett és céltámogatásból megkapta a lehetőséget a kórház a fejlesztésekre - épületgépészet, épületfelújítás, új liftek, mosoda, új műtők beszerelése , mindaz a létesítmény létrejött szerintem, ami elegendő ahhoz, hogy egy valóban XXI. száza di kórházról beszéljünk. A sürgősségi osztály kialakítása megtörtént, az önök jóváhagyására vár; nyilván most már érthető, hogy miért nem került erre hónapok óta sor. Azt mondom, hogy az adófizetők pénzéből ez a kórház megújult, sok milliárd forinttal, és önök most ezeket a kapacitásokat, ezeket a lehetőségeket egy tollvonással zárójelbe teszik. Nem tartom szerencsésnek, államtitkár asszony, nem tartom szerencsésnek, és úgy érzem, hogy az ott élő emberek sem tartják ezt szerencsésnek. Megkérdeztem bizottság i ülésen, érdemi választ nem született rá, hogy mondjuk, egy HajdúBihar megyei, püspökladányi lakos, aki 10 kilométerre lakik Karcagtól, vagy egy füzesgyarmati, Békés megyében élő lakos, aki 20 kilométerre lakik, miért ne kerülhetne be egy ilyen súlyponti régióba. Úgyhogy azt gondolom, hogy önök a lassú leépítés mellett döntöttek orvosszakmai szempontból egy kisváros tekintetében vagy egy régió tekintetében is. Ez a folyamat egyébként nem most indult el, hadd tegyem ezt is hozzá, hiszen a korábbi leépítése k, módosítások, a környező szülőotthonok bezárása mind ennek a folyamatnak a részei voltak. Nem tartom ezt szerencsésnek, szeretném, ha valóban valamilyen konszenzus születne ebben a kérdésben. Csatlakozom azokhoz a képviselőkhöz, akik arról beszéltek, hog y legalább egy fél évre, évre át kellene gondolni ennek a törvénynek a megszületését. Most képviselőként annyit tudtam tenni, hogy Fazekas Sándor képviselő kollégámmal egy módosító indítványt adtunk be ehhez a
