Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP):
2930 mondani, hogy egy ilyen köz elség mindig a kisebb számára kompromisszumot kell hogy kikényszerítsen jobb esetben, más esetben esetleg bajt is okozhat. Elment Zombor Gábor képviselőtársam, aki gyerekkori barátom és rendkívül korrekt ember, akivel nagyon jól együtt tudtunk működni a ke cskeméti megyei kórházzal. Ugyanakkor valóban Kiskunfélegyházától Kecskemét 29,5 kilométerre van - beültem a kocsiba és pontosan megmértem méterre , de már az autópályalehajtótól azok a települések, amelyek Kiskunfélegyházától délre esnek, már 40 kilomét eren is túl vannak. És elnézést a talán egy kicsit konkrét kifejezésért, a Piroska néni, akit meglátogattam Pálmonostorán a hét végén, ő az 50 kilométeren is kívül esik. Nemcsak a körző számít, hanem a speciális tanyavilág, a szociológiai és útviszonyok, é s hadd ne soroljam tovább, tehát ha elfogadnánk azt, hogy Kiskunfélegyháza vonatkozásában - amely a különböző nem létező listákon eddig szerepelt - az aktív betegellátás veszélybe kerülne, akkor több mint 7000 ember kerülne a 30 kilométeres, esetleg a 40 k ilométeres körön kívül is, ami számomra szintén nehezen elfogadható. Egykét gondolatot a tulajdonos önkormányzat képviseletében és szemszögéből. Az elmúlt években a tulajdonos önkormányzatok nem ölbe tett kézzel ültek, és várták a sors beteljesülését és a különböző indíttatású, kurzusoktól teljesen független és pártszínezettől teljesen független, hektikusan változó, különböző prioritások ismeretében és nem ismeretében, hanem mindenki megpróbált folyamatosan alkalmazkodni, struktúrát váltani, ennek megfelel ően különböző fejlesztéseket végrehajtani, amelyeket utólag azért kockázatos lenne en bloc és általánosan presztízsberuházásoknak minősíteni. Itt szintén elhangzott, hogy ezek egy részét különböző jogszabályok mentén kötelező volt elvégezni, minimumjogszab ályokra gondolok, és természetesen egyéb fejlesztésekre is, ami nyilván különböző pályázatok mellett jelentős önkormányzati saját erő bevonását is jelentette. Ez most egy adott szituációban az aktív betegellátás elvesztésével, mondhatni azt, hogy bizonyos szempontból elveszhet. És ha már itt tartok, azt kell mondjam, hogy hála a jó istennek, BácsKiskun megyében elég sok fejlesztés volt címzett támogatás és egyéb pályázat formájában, tehát elég furcsának gondolnám azt az én városom, Kiskunfélegyháza vonatko zásában, ha, mondjuk, két hónappal ezelőtt a miniszterelnök úr jelenlétében egyfajta ünnepélyes átadása történik egy jelentős címzett támogatás beruházásának, hogy két hónap múlva ennek a létjogosultságát valaki megkérdőjelezné. Ezt sem szakmailag, sem pol itikailag nem tudnám indokolni, sem elfogadni. Persze, lehetne kérdezni, hogy a panasznap meddig tart; maximum 10 percig, akkor mit lehetne csinálni. Nyilván a tulajdonos önkormányzatok és az egyéb szereplők együttműködésével, kompromisszumkészségével előr e lehet lépni, mint ahogy egy kisebb kórház vonatkozásában is természetesen telephelyösszevonásokkal, bizonyos osztályok megszüntetésével, költségek jelentős csökkentésével és a tulajdonos önkormányzat jelentős szerepvállalásával; ami egyébként nem egy id egen dolog, nem könnyű dolog, nem kellemes dolog, de a tulajdonos önkormányzatok nemcsak az egészségügyi intézmények működtetésében, hanem a szociális és oktatási intézmények működési költségeiben is jelentősen részt kell vegyenek a különböző normatívák ál landó változásában. Tehát azt természetesen el tudom képzelni, hogy egyfajta ilyen szerepvállalással, egyfajta további ésszerűsítéssel... - és ebben már benne van Schvarcz képviselő kollégám javaslata is, mert ez nagyon jó megközelítés, és Mikola képviselő társamnak is sok tekintetben igaza van. Tehát például Kiskunfélegyháza vonatkozásában: ha van egy kardiológiai rehabilitáció, elég nehezen tudnám elképzelni, hogy egy kardiológiai rehabilitált beteg aktív betegellátást igénylő helyzetét nem tudnánk megolda ni. Nem gondolnám, hogy egy ilyen rehabilitációs részleg és telep mögül ki lehetne szervezni az aktív betegellátást, vagy egy műveseállomás mögül is ki lehetne szervezni az aktív betegellátást. Én tehát azt mondom, hogy egyfajta kompromisszumkészség alapjá n, nyilvánvalóan egyfajta restrikció és ésszerűsítés alapján, a tulajdonosi önkormányzat szerepvállalásának hangsúlyozásával a struktúra váltható, de ésszerű keretek között azért fenntartható, illetve megtartható. És akkor azzal
