Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - PAPP JÓZSEF (MSZP):
2911 kérem szépen, nincs takarítás három hete. Ez nem azért van, mert fejlesztjük a mentőszolgálatot, hanem azért, mert visszafejlesztjük a mentőszolgálatot. Nem lesz lehetőség arra, hogy a betegek odakerüljenek azokba az intézetekbe. Ugyanez történt másik nagy rendszerekkel, a PICcel, a művesekezeléssel, az onkológiai kezeléssel, fejlesztettük ezeket a rendszereket. Mindent fejlesztettünk, a kicsi szállítókapacitást, a kis összegű szállítókapacitást nem fejlesztettük. Mi lett belőle? Inszufficiensen működnek ezek a rendszerek, ugyanis a betegek nem jutottak oda. (18.30) A negyedik kérdéssel kapcsolatban - nagyon kevés időm maradt - az egynapos sebészet: kérem szépen, az egészségkultúránk nem tart ott, hogy ezt tömegekben meg tudjuk valósítani. Béki képviselő asszony felvetésére mondom: az ápolás nagyon fontos dolog, gondoskodást kíván és szakértelmet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő letelté t.) - befejezem , a gondoskodás pedig szeretetet és empátiát követel. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Tóth István képviselő úré a szó, MSZP. DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök ú r. Tisztelt Ház! Végig azon gondolkozom, egy kicsit a klasszikus példával, hogy félig tele van a pohár, vagy félig üres a pohár, szóval, hogy pesszimistán vagy optimistán fogjuke fel a dolgot. Jó lenne, hogyha ebben meg tudnánk egyezni, de maradjunk abban , hogy talán épp a helyzetből adódóan mi ezt egy kicsit rózsaszínebben szeretnénk látni, az ellenzék pedig nyilvánvalóan ezt igyekszik egy kicsit sötétebbnek látni. Ettől függetlenül azért is kértem most két percet, mert Puskás Tivadar említette, és az egy kicsit furcsa, amikor az olyan központi ellátóhelyek megszüntetéséről beszél, erről szó nincsen, ezek a funkciók viszont nincsenek kőbe vésve, hogy csak az az intézet végezheti, csak abban a felállásban, csak abban a szuverenitásban; nyilvánvalóan meg leh et ezt oldani más formában is. Kupper képviselő úr azt mondta, hogy a helyzet nem érett az ilyen mérvű változtatáshoz. Én meg azt mondom, hogy sajnos már túl érett, már sokkal régebben kellett volna. Az, hogy mennyire van megalapozva vagy mennyire nem, ez megint nézőpont kérdése, és ebbe nehéz volna belemenni. Viszont azt megint csak úgy hiszem, hogy jó lenne helyre tenni, hogy nem a jobban fejlesztetteket akarják itt visszafejleszteni, tehát nem a jobbat akarjuk lenyomni - idézőjelbe téve , hanem a felesl eges, nem a szükséglet szerinti kapacitás lenne jó, hogyha azt el lehetne, és oda tudnánk vinni, ahol arra szükség van. Szintén Kupper képviselő úr mondta, hogy 21 kiemeltnél nem elégséges a humán erőforrás. Hát éppen ezen kellene változtatnunk! Mikola min iszter úr azt mondta, hogy átalakítás pénz nélkül. Ezt már próbáltuk egy jó párszor. Egy kicsit - hát, hogy mondjam , ha ironikus akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy most legalább a reménye van 400 milliárd forintnak. Nagy tanár úr azt mondta, hogy az egyezkedésben részt vevők egymás ellen fordulnak. Igen, ennek megvan az esélye, de biztos emlékszik rá, tisztelt kollégám, hogy pont Borsod megyében ’9596ban, elég erős viták után, de azért meg lehetett egyezni. És még egy mondatot, ha lehet, a járóbetegellátásban a kórházi ellátást kiváltó tevékenységeket, amelyeket említett miniszter úr, ezt ajánlanám mindenkinek a szíves figyelmébe. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Papp József képviselő úr felszólalása következik. P APP JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az eddig elhangzottakkal ellentétben én nem orvosként és nem ilyen típusú szakmai szemmel, illetve nem egy térség lobbiügyében, hanem egy kicsit más
