Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - PAPP JÓZSEF (MSZP):
2912 szemszögből közelíteném meg ezt a törvényjavasl atot, 12 éves önkormányzati munka tapasztalataiból és 12 éves nagyon intenzív és kemény intézményfenntartói tapasztalatok alapján, meg hát természetesen a beteg szemszögéből. Én azt gondolom, hogy abban azért nagy vita köztünk nincs, hogy a mai helyzet tov ább nem fenntartható. Ezt, ha itt benn a Házban igazán nem is, de a folyosón már mindenki nagyon határozottan mondja, mégis én úgy veszem ki ellenzéki képviselőtársaim véleményéből, minthogyha ők inkább a jelenlegi helyzet fenntartását akarnák. Én azt gond olom, hogy ez nem fenntartható. Szakmailag nem fenntartható azért, mert ebben az intézménystruktúrában, tessék már megmondani, hogy mondjuk, hogyan lehet betartani akár az orvos szempontjából, akár a fenntartó vagy az intézmény szempontjából a törvényes mu nkaidőelőírásokat. Hogyan lehet fenntartani egy olyan kórházi osztályt, ahol összesen egy orvos van? - és erre több példát is tudnánk mondani. A törvényhez kiadott mellékletekben is szerepel, de polgármesteri tapasztalataim is vannak arra, hogy nagyon sok esetben kórházi ágyakat szociális feladatok ellátására használunk. Fölhívnak polgármester kollégák, háziorvosok, ismerősök, hogy az idős rokon valamiféle ellátásra szorult, kórházban volt, de nem tudja a család fogadni, nem tudják megoldani, hadd maradjon benn még az intézményben. Azt gondolom, hogy pazarló luxus ilyen feladatra kórházi ágyat fenntartani, ami nagyon drága. Nem azt mondtam, hogy ezt a feladatot nem kell ellátni, hanem azt, hogy olyan intézményben kell ellátni, amit erre hoztak létre. És még egy gondolat: ma már az egészségügyben hihetetlen gyorsasággal új és egyre hatékonyabb eszközök és eljárások születnek, amelyek viszont rendkívül drágák. Nehéz őket kifizetni, nagyon sokba kerülnek, és ami ugyanilyen fontos, hogy az ezt használó szakmai s zemélyzetnek ezt meg is kell tanulni. Erre képezni kell, és itt már, hogy mennyit, ez már nagyon nehéz kérdés, és már itt is vagyunk az anyagi okoknál. Ugye, ezek az új eszközök, eljárások méregdrágák - itt most akkor mi is az alternatívánk? Hogy hagyjuk a jelenlegi intézményhálózatot? És akkor lesz sok kórházunk alacsony szintű felszereltséggel? Vagy kevesebb, jól felszerelt intézmény lesz, képzett orvosokkal? A jelenlegi struktúrában a kórházak és - hát nézzük meg a jogszabályokat! - ezzel a fenntartóik i s eladósodtak. Polgármesteri körökben, önkormányzati érdekképviseletekben nagyon sokszor volt arról szó, különösen a Kisvárosi Önkormányzatok Szövetségében, hogy a jelenlegi helyzet hosszú távú fenntartása mit eredményezhet. Például azt eredményezheti, hog y egy idő után azok az önkormányzatok, amelyeknek az anyagi tehervállaló képessége gyengébb, egész egyszerűen, bár nem volt ilyen eredeti szándékuk, és fájó szívvel, de egész egyszerűen bedobják a törölközőt, mert a mai jogszabályi környezetben egy kórház egy kisvárosi költségvetést teljes mértékben csődbe tud vinni. Én azt kérdezem mindenkitől, hogy igazságosabb struktúrát szüle egy olyan megoldás, hogy hagyjuk ezt a folyamatot továbbvinni, és egy olyan kórházi intézményhálózatunk lesz Magyarországon, aho l azok az intézmények maradtak meg, amelyeknek a fenntartói ezt az - nem tudok mást mondani - éhezési versenyt a saját egyéb forrásaikból finanszírozni tudták, és egyébként lehet, hogy a kórházuk megmaradt, de nagyon sok egyéb más feladatot azon a települé sen nem tudtak elvégezni. Nem gondolom, hogy ebből a megoldásból egy igazságos struktúra születne. Sajnos az, amit ellenzéki képviselőtársaim akár az önkormányzati reform kapcsán, akár a közoktatás kapcsán ezekben a kérdésekben a jelenlegi állapotok konzer válása és szinte mindenáron történő fenntartása érdekében képviselnek, a végén már egy olyan belpolitikai közhangulatot eredményez, hogy itt az a valamirevaló és sikeres polgármester, aki meg tudja őrizni a status quót, nem pedig az, aki nem azt tekinti fo ntos feladatának, és egyébként mi itt a parlamentben, hogy intézményeket tartsunk fenn, hanem azt, hogy jó minőségű közszolgáltatásokat, jó minőségű szolgáltatásokat nyújtsunk az embereknek. Fenntartóként 2005ben én kezdeményeztem egy szakmai fenntartói e gyüttműködést Csorna, Mosonmagyaróvár és Kapuvár intézményei között, ahol azt a javaslatot tettem, tettük a két másik önkormányzatnak, hogy hozzunk létre egy társulást vagy egy egységes intézményt, ahol a
