Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
2904 részvételi rendszer szűnik meg. Akkor azt kell mondani, hogy itt valahol a célokkal és a törvényekkel nincs összhangban ez a javaslat. Másik kérdés, hogy kielégítie a szükségleteket, vagy azokat optimalizáljae. Itt a kiindulópont zavaros, és ö rülök, hogy Keleti képviselőtársam említette ezt a négy szintet, mert a miniszter úr úgy fogalmazott, hogy az alapellátás a negyedik szint. S mivel kétszer is hivatkozott - vagy én kétszer hallottam, amikor hivatkozott - a Fidesz polgári kormánya idején 20 00ben, de igazság szerint '99ben megfogalmazott javaslatra, azt kell mondanom, hogy abból meg lehetett volna tanulni, hogy az első szint a beteg és a családja szintje, a második szint az alapellátás, és a harmadik szint a konzultációs szint, aminek van j áró- és fekvőbeteg formája - mert nem mindent lehet bajmegállapítás vagy terápia szintjén járóban megoldani, néha le kell fektetni a beteget , és valóban van egy még feljebb lévő szint, ez a specialitások szintje. A furcsa az, hogy miniszter úr azt mondta , hogy zászlóshajó végül is ez a 31 intézmény - igen, van zászlóshajó, ami összefog és koordinál , és azt is említette, hogy a ritka betegségeket ott kell ellátni, és azért kellenek ilyen speciális intézmények. Ahol mi tanultuk ezt a medicinát, ott elmond ták, hogy a ritka betegségeknek van egy tulajdonsága, hogy ritkán fordulnak elő. Ebből adódóan egy átlag egészségügyet, egy optimálisan működő egészségügyet az átlagra kell tervezni és nem a ritkaságokra. Ha így indulunk ki, akkor számomra az a gond ezzel a törvénnyel, amely az ellátórendszert próbálja szervezni, hogy nem teszi lehetővé a szolidaritásra és az egyenlő hozzáférésre épülő egészségügyi ellátórendszert, mert ehhez legeslegelőször egy rendezett, valóban öngondoskodásra képes állampolgárt és szűk környezetét, családot kellene felépíteni. Itt már többen említették az egészség fogalmában a testi és a lelki jólétet, de én szeretném hozzátenni, a szociális jólét is része az egészség fogalmának, és ha ezt így komplexen tekintjük, akkor a magyar kiegyenl ített egészségügyi ellátórendszernek a szociális részét nem lehet elhanyagolni, és nem lehet úgy tekinteni, mintha ez megoldott lenne. Éppen ezért az egész egészségügyi ellátórendszerünknek az az eleme, hogy bővülnek a szociális ellátó ágyak, de intézménye k, azt hiszem, hogy ez egy jó mozgásirány lenne, ha nem lenne szükségünk jelen pillanatban az együttes működtetésre, az egészségügyi és szociális feladatokra is, éppen abban a kórházcsoportban, amely megszüntetésre van ítélve. Magyarul, ha nincs rendezett betegünk és környezete, amelynek az öngondoskodó képessége nem megfelelő, akkor a megjelenő problémák mindegyike megjelenik az egészségügyben. És meg fog jelenni azon a helyen, amit most megtervezünk, és az első megjelenési hely az új rendszerben az a 31 i ntézmény lesz, amit redukált ágyakkal, aktív ágyakkal egészen más feladatra tervezünk. Valahol ez nem pontosan átgondolt. Van még egy gond. A másik kritériumként említette a miniszter úr, hogy itt, ezekben a zászlóshajókban végül is a sürgősségi betegfogad ásra kell felkészülni. Az állampolgár szintjén megjelenő egészségügyi gondok töredéke, azaz azt jelenti, hogy kevesebb mint egyötöde az, ami sürgősségi kérdés; 80 százaléka nem az, 80 százaléka tervezhető. Tehát, ha ezt tekintjük a zászlóshajó kritériumána k, rosszul építjük fel a rendszerünket. Valahol egy olyan második vagy harmadik lépcsőnek kell lennie, ahol a bajmegállapítást helyezzük előtérbe. Mert még egy hibája van ennek az előterjesztésnek: terápiacentrikus. Ha megnézik és végigolvassák a törvényt, a megoldásokra helyezi a hangsúlyt. A jó terápiát a diagnosztika oldja meg. A diagnosztikus eszközpark pedig ma Magyarországon értékében a fekvőbetegintézményekhez kötött, és nem a járóbetegintézményekhez. Ebből adódóan beleteszünk a rendszerbe egy olya n lépcsőt, amely inszufficiens lesz, ráfordítás nélkül képtelen lesz megoldani a feladatait. Azaz ráterheli a zászlóshajókra azok a feladatokat és olyan volumenben, amit képtelenek lesznek feloldani, és nem fogják tudni megoldani azt, amire tulajdonképpen a rendszerbe tervezik.
