Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2892 további léte alapvetően megrendülne, megkérdőjeleződne. Ez nem így van. A kapacitásnak, még egyszer mond om, majdnem a feléről helyi szinten fog megszületni a döntés, amihez a miniszter csak javaslatot nyújt be, javaslatot tesz le a RETek asztalára. Van néhány szempont, amivel maximálisan egyetértek, hogy korrigálandó akkor, amikor a struktúra átalakításán g ondolkozunk. Ilyen például - és az én figyelmem is elsősorban erre terjed ki - a területi egyenlőtlenség megjelenése Magyarországon. Mindannyian tudjuk - ezt sokszor elmondjuk , hogy nagyon fontos fehér foltok vannak az ellátórendszerben, a kórházi kapaci tás vonatkozásában és a járóbetegkapacitás vonatkozásában is. A miniszter úr expozéjában elmondta, 29 olyan kistérség van, ahol még járóbetegkapacitás sincsen. Úgy kell a struktúrát átalakítani, hogy ezek a fehér foltok beszínesedjenek a magyar térképen. Az ellenzék részéről visszatérően halljuk a körző emlegetését. Én ilyenkor azt gondolom, hogy ha van sapkája, az a baj, ha nincs sapkája, az a baj. Hogyha a kormány nem tartotta volna szem elő tt ezt a szempontot, hogy legyen és lehetőleg egyenletesen legyen lefedve az egész ország akkor, amikor az új struktúra kialakításán gondolkodunk, akkor emiatt okkal vádolhatott volna az ellenzék. De mert szóba hozta, de mert meghatározott ilyen köröket, h ogy, mondjuk, 55 kilométeren belül elérhetőnek szeretné látni a súlyponti kórházakat, hogy 30 kilométeren belül elérhetőnek látná a területi kórházat, hogy 20 kilométeren belül biztosítani akar minden magyar állampolgár számára járóbetegszakellátást, hát igen, erre lehet azt mondani az ellenzéki oldalon, hogy vette a körzőt, és rajzolta a koncentrikus köröket, de azt gondolom, hogy ez nem egy komolyan vehető ellenérv azzal kapcsolatban, ami most a kezünkben van. (16.50) Amikor az egyenlőtlenségről van szó, felmerül a szolgáltatás minőségének a kérdése, amit nagyon sokan a távol vagy közel dilemmájaként aposztrofálnak, hogy az emberek szeretnék, hogyha közel lenne az a kórház, ahol ellátják őket, miközben mindannyian tudjuk, hogy a távolság csak egy és nem a legfontosabb kritérium a gyógyítás szempontjából, hogy sokkal fontosabb annak a szolgáltatásnak a minősége. És ehhez az egészségügyi tárca tényleg rendkívül nyomós, súlyos adatokat, érveket adott a kezünkbe, amire figyelmeztetett, hogy nem mindegy, hogy e gy közeli kórházban milyen egy betegség előfordulásának a gyógyulási esélye, illetve egy súlyponti kórházban, ahol nagy számban fordulnak elő az érintett problémák, betegségek, mennyivel jobbak a gyógyulási esélyek. A sok adat közül egyet szeretnék most fö lidézni, ez a szívinfarktust követő 30 napon belüli halálozási ráta mutatója. Ezekből a számokból, ezekből a sűrűsödési pontokból nagyon jól látszik, hogy ha egy infarktuson átesett embert olyan súlyponti kórházban kezelnek, olyan jól felszerelt kórházban, olyan helyen, ahol nagy gyakorlatuk van a probléma kezelésében, ott 300 infarktusos esetből - már hogy 300 infarktusos esetet kezelnek - 14 százalék a halálozási arányszám, míg olyan kórházban, ahol ehhez képest harmadannyi az előfordulás, a betegség előf ordulása, ott 24 százalék a halálozási arány. Azt gondolom, az embereket nem az érdekli igazán, hogy hány kilométerre van az a kórház, ahol meggyógyulhatnak, sokkal inkább érdekli őket a gyógyítás eredményessége. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) N em, ezek tényadatok, lehet majd ezekkel vitatkozni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.) Szeretnék még néhány szót arról szólni, hogy szerintem mi a jó ebben a javaslatban. Beszéltem már arról, hogy ezt a döntési szisztémát alapvet ően demokratikusnak tartom. Szerintem ez nem a szakorvosok elleni merénylet, hogy összeugrasszon az egészségügyi tárca különböző szakorvosokat, marakodván a kórházi ágyak lehetőségén, hanem egy olyan megoldás, ahol a helyi ügyeket, a helyi ügyeket részben helyi szintre leszállítva lehet eldönteni. Én magam is kíváncsi vagyok, hogy milyen eredménye lesz ennek a próbálkozásnak, mert benne van a törvényben, hogy ha helyi szinten nem születik majd meg a megállapodás, akkor a döntés joga visszaszáll az Egészségü gyi Minisztériumra.
