Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2880 ELNÖ K (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kicsit most megkeverjük a bizottsági álláspontok ismertetését, mert Varga Mihály képviselő úr sincs a teremben, de meg fog érkezni pár perc múlva. Viszont az emberi jogi bizottság bizottsági előadója n em is fog megérkezni, ezt a hírt kaptuk. Így viszont megadom a szót Szászfalvi Lászlónak, aki az emberi jogi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt fogja ismertetni. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. SZÁSZFALVI LÁSZLÓ , az emberi jogi, kise bbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy a többségi vélemény képviselője nem lesz itt, két tényt hadd rögzítsek: a bizottságunk, az emberi jogi bizo ttság ezt az előterjesztést november 27én tárgyalta, és 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta. Mindezek után térek rá a kisebbségi vélemény ismertetésére. Nagyon sok kérdés merült fel a bizottság ülésén a törvényjavasl at tárgyalása kapcsán az ellenzéki oldal részéről, amelyekre, úgy érezzük, hogy nem kaptunk megnyugtató és kielégítő válaszokat. Az egészségügyi dolgozók elbocsátásával kapcsolatosan nem kaptunk megnyugtató választ, hogy mennyi dolgozó kerül elbocsátásra; a kórházak ügyében, hogy hány kórház lesz bezárva, hány nem; mi lesz a 31 súlyponti kórház felett lévő, úgynevezett területi kórházak sorsa; vane lehetőségük az ott dolgozóknak, hogy saját sorsukat befolyásolják; ki fogja ezt kézben tartani; ki viseli a f elelősségét ezen következményeknek. Megfogalmazódott az az ellenzéki vélemény, hogy a költségvetési megszorítások és az egészségügyi rendszer átalakítása lesz a legnagyobb érvágás a magyar lakosság számára, sőt egyik ellenzéki képviselőtársunk szó szerint így fogalmazott, hogy ez a törvényjavaslat hadüzenet a szegényeknek. A kisebbségi vélemény összegzéseként az fogalmazódott meg, hogy az állam, annak képviselője, a kormány minden területen ki akar vonulni az állampolgárok életéből, különösen az elmúlt hóna pokban semmi mást nem tesz a kormány, mint hogy minden területen eszetlenül és anarchisztikusan az állampolgárok és közösségeik életéből ki akar vonulni. Tulajdonképpen megfogalmazódik az “utánam az özönvíz” elve, nem tudjuk, hogy mi következik mindezeket követően. Az is megfogalmazódott, hogy mindezt a kivonulást olyan erkölcstelen módon teszi meg a kormány, hogy kimazsoláz 31 kórházat, az összes többit pedig odadobja a régióknak martalékul. Tehát az egyik oldalon kimazsolázunk, a másik oldalon pedig a mar adék ott marad a régiókban, a térségekben, veszekedjenek ők rajtuk, és falják föl egymást. Azt gondolom, főleg természetesen pénz nélkül folyik ez a vita, ezért nyilvánvalóan egyfajta szellemi kannibalizmus felé vezet ez az út. Az ellenzéki megfogalmazás s zerint mindez elfogadhatatlan, és természetesen nem lehet támogatni. Nem látunk egyértelmű és világos koncepciót, nemcsak a társadalom nem lát ilyen egyértelmű és világos koncepciót, de nem lát ilyet a szakma sem, az egészségügyben dolgozók sem látják ezt a világos, egyértelmű, követhető és követendő koncepciót, amely nyilvánvalóan őket, személyes sorsukat, egzisztenciájukat, illetve az egész szakmát és az egész intézményi struktúrát érinti. Végül: ha az állam ilyen lépéseket meg akar lépni, a kormányzat il yen lépésekre szánja el magát, akkor megítélésünk szerint kötelező harci feladata lenne azoknak a rétegeknek a megvédése, oltalmazása, amelyek nem tudnak védekezni egy ilyen struktúraátalakítással szemben. Senki másnak nem lehet ez a feladata, csak az álla mé, csak a kormányzaté. Ki más védené meg ebben az országban, ebben a társadalomban azokat a rétegeket, amelyek nem tudnak védekezni az ilyenfajta struktúraátalakítási vagy - hogy maradjunk a pontos címnél - nota bene az egészségügyi ellátórendszer fejlesz téséről szóló koncepciók megvalósítása ellen, amelyek őket fogják sújtani? Ki fog odaállni melléjük? Ki fog segíteni rajtuk? Ki védi meg a kiszolgáltatottakat és az elesetteket? Ki más lehetne, ha nem a kormány és az állam? Arról nem is beszélve, hogy mikö zben az állam az
