Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 27 (38. szám) - A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
2755 törvén ykönyvbeli alapját egy korábbi törvénymódosítással már megteremtettük, és ez a törvénymódosítás egy sokáig tartó előkészítő munka eredményeként jött létre. Most pedig, ahogyan azt a büntetőeljárási törvény is előírja, a részletes szabályokra vonatkozó törv ényjavaslatot találjuk az asztalunkon. Ezzel a törvényjavaslattal, bátran mondhatom, a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója nevében maximálisan egyetértek. Hiszen tudjuk, hogy ez a javaslat elénk kell hogy kerüljön, készülhettünk is rá. Fontos az, hog y minél előbb bevezetésre kerüljön. (18.40) Az idő rövidségére való tekintettel nem az expozé tartalmi elemeivel foglalkoznék, hiszen azt az expozéban precízen hallhattuk, azt megismételni nem lenne jó, inkább az indokoltságáról szólnék szívesen néhány szó t, talán egy más aspektusból; utána egyetlenegy tartalmi eleméről, amelyre vonatkozóan az egyet nem értésemet kellene kifejeznem. Ma Magyarországon igen nagy a szabadságvesztésre ítéltek aránya. Európai uniós összehasonlításban jóval magasabb számokkal tud a statisztika előállni, mint az Unió más tagállamaiban, beleértve természetesen a jelenleg tag 25öket. Magyarországon magas a bvintézetek telítettsége, zsúfoltsága, amit folyamatosan próbál csökkenteni a kormányzat, de önmagában véve börtönépítéssel nem feltétlenül lehet. Ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy azok, akiknek a sérelmére bűncselekményeket követtek el, nevezetesen, a törvény hatálya tartozó bűncselekményeket, valamint vagyon elleni, személy elleni és közlekedési bűncselekményeket - ahogy szám oltam egyébként, összesen körülbelül 40 törvényi tényállás az, amely érdemben számításba jöhet, és bizonyára nagyon sok ügy , ha ezekben az ügyekben károkozás történik, anyagi kár és más, erkölcsi és egyéb kár is, akkor a jelenleg hatályos jogszabályok és a gyakorlat nem igazán alkalmas arra, hogy ezeknek a károkozásoknak a káros hatásai minél előbb visszabillenjenek és egyensúlyba kerüljenek, azaz a megsértett társadalmi viszonyok helyreálljanak. Ha bármilyen eszközzel ösztönözni lehet akár a hatóságokat, akár az elkövetőket vagy a sértetteket arra, hogy olyan eljárásban vegyenek részt, amely alkalmas arra, hogy ezeket a megsértett viszonyokat minél előbb és úgy állítsa helyre, hogy az mindkét fél megelégedését szolgálja, akkor egy nagyon fontos érdek már teljesülhet. Én ebből a szempontból minden olyan, úgymond alternatív büntetési módot is és minden olyan, a büntetőeljárási vagy azon kívüli törvényben rögzített lehetőséget, amely ezt a célt hivatott szolgálni és képes elősegíteni, szívesen támogatom, mert minden bizonnyal nagyon hasznos lehet. Hiszen ha ma valaki más valakinek kárt okoz egy bűncselekménnyel, és emiatt szabadságvesztés büntetésre ítélik, az esetek döntő többségében a rabkeresményéből, ha nagyobb kárról van szó, általában egyáltalán nem tudj a megtéríteni az okozott kárt. Amennyiben szabadságvesztés büntetésre ítélik, akkor kiesik a munkából, kiesik a társadalmi környezetéből, nem is képes arra a személyes körülményei alapján, hogy ezt az okozott kárt minél előbb megtérítse. Abban az esetben, hogyha arra próbáljuk ösztönözni, hogy ha valakinek kárt okozott, akkor ez az okozott kár minél előbb térüljön meg, akkor már nagyon könnyű érveket találni e mellett a törvényjavaslat mellett. Mert hogyha ezen hat hónapos időtartam alatt, amíg a büntetőelj árást felfüggesztik, sikerül önkéntesen megállapodniuk egymással a feleknek, akkor megtérülhet a kár, és valahol helyreállhat az az egyensúly is, amely a megsértett társadalmi viszonyok szempontjából erkölcsileg is jelentőséggel bír. És fontos, hogy a sért ett valamilyen módon elégtételt kaphasson. Ma ez is gyakran hiányzik, hiszen oly távol áll tőle a büntetőeljárás, olyan keveset tud róla, hogy igazából nem érzi azt, hogy az elkövető valamifajta elégtételt nyújt a számára. Éppen ezért nemcsak európai uniós kötelezettségünk, hiszen egy kerethatározatban vállaltunk kötelezettséget arra, hogy erre vonatkozóan jogszabályt alkossunk, hanem már korábban is felmerült, hogy egy ilyen típusú
