Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 27 (38. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2676 Bejelentés frakcióvezetőhelyettesek megválasztásáról ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy a Fidesz képviselőcsoportja a november 2728ai ülésnapokra Mikola István és Hörcsik Richárd képviselőket, a Magyar Szocial ista Párt képviselőcsoportja a november 2728ai ülésnapokra Magda Sándor és Winkfein Csaba képviselőket, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja pedig a november 27ei ülésnaptól Pettkó András képviselő urat frakcióvezetőhelyettesnek megválasztotta . Kívánok a frissen megválasztott frakcióvezetőhelyetteseknek megválasztásuk időtartamára jó munkát. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólal ásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: “Közös erőfeszítéssel” címmel. (Zaj. - Csenget.) Öné a szó, miniszterelnök úr. (Dr. Navracsics Tibor és dr. Semjén Zsolt kivételével a Fidesz és a KDNP képviselői elhagyják az üléstermet.) GYURCSÁNY FER ENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A fiatal magyar demokrácia számos gyermekbetegséggel küzd. Az egyik a saját világunkba bezárkózni kívánó hajlam, és amikor erről beszélek, nemcsak az időbeni távlatosság hiányára utalok, hanem a térbeni távlatosság hiányára is. Azért hozom ezt elő, mert sok tekintetben tanulságos és izgalmakkal teli annak a látogatássorozatnak a végeredménye, amelyet a Magyar Köztársaság nevében a múlt héten három országot érintve a NyugatBalkánon tettem. BoszniaHercegovina, Macedónia és Albánia volt az úti cél. Ilyenkor szokásosan megkérdezik az embert, újságírók is meg mások is, hogy: miniszterelnök úr, és mit hozott? Azt tudom önöknek mondani, hogy vittem is, meg hoztam is. Vittem első sorban azt a - remélem, hogy közös - meggyőződést, hogy a NyugatBalkán nem jelenthet fehér foltot Európa és az Európai Unió testén, NyugatBalkán stabilitása és prosperitása nélkül nincsen hosszú távon békés, nyugodt Európa, hogy Európának szüksége van ez ekre az országokra, és bár nagyonnagyon sok lappangó, helyenként nyilvánosan is érzékelhető vita veszi körül a Románia és Bulgária csatlakozását követő időszak bővítési politikáját, Magyarország álláspontja világos. Szükségünk van ezekre az országokra. Jó l megtanultuk a XX. század történelmét. És akik történelemből talán kicsivel gyengébbek voltak, azok is emlékezhetnek az elmúlt 1015 év elképesztő tragédiáira és emberi szenvedéseire; mindarra, ami a NyugatBalkán legtöbb országában történt. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést, hogy európai polgárként, európai uniós országként mi a mi viszonyunk ehhez a világhoz. Az elmúlt években, amikor az Európai Unióról beszéltünk, mindig döntően önmagunkról beszéltünk. No igen ám, de ha nincsen biztonságban az az együttműködő közösség, amit Uniónak hívunk, ha nincsen biztonságban a szomszédos országok sokasága, azok népei, akkor biztonságban lehetünke mi? Eljutottunke oda magyarként, a Magyar Köztársaság képviselőiként, hogy amikor külpolitikát alakítunk, amikor nemzetpolitikát alakítunk, akkor nem egyszerűen a ma vagy a holnap előnyeit kívánjuk csak megszerezni, hanem van már elegendő bátorságunk befektetni a holnaputánba? Nem hoznám mindezt elő, ha nem az lenne a véleményem, hogy Románia és Bulgária remél t, csaknem biztosan tudott január 1jei csatlakozását követően megakadhat a bővítés folyamata. Nem lehet nem érzékelni, hogy nem kevesen vannak olyanok Európában, akik úgy gondolják, hogy az
