Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2666 Köszönöm, képviselő asszony. Nyolcperces időkerettel megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. T isztelt Ház! Két olyan helyéhez kívánok a törvénynek, a törvényeknek, illetőleg a módosító indítványnak hozzászólni, amelyekről már volt szó. Az egyik az alapfokú művészetoktatásra vonatkozó kétféle elképzelés. Az egyiket ellenzéki képviselőtársaink nyújto tták be Pánczél Károly képviselő úr vezetésével, a másikat pedig kormánypárti képviselők. Arra a veszélyre szeretném némileg nyomatékosabban felhívni a figyelmet, amire már tette Tukacs István képviselő úr is ezzel az ellenzéki indítvánnyal kapcsolatban. E z az ellenzéki indítvány kiszerelni javasol a törvényből minden olyan féket, minden olyan ellenőrző rendszert, minden olyan rendelkezést, ami azt tette lehetővé - és aminek a bekerüléséért hosszú időn keresztül küzdöttünk , ami tehát azt teszi lehetővé, h ogy az alapfokú művészetoktatás mint pénzszerző vállalkozás ne tudjon a minőség rovására elhatalmasodni; hogy ne jöjjenek létre, ne jöhessenek létre nyolctízezer gyereket - papíron természetesen - foglalkoztató, tanító művészeti oktató intézmények, amelye k gyakorlatilag semmi mást nem csinálnak, mint az állami normatívát felveszik. (19.10) Az a folyamat, amely ellen létrehoztuk ezeket a szabályozásokat - és ezek évek során kerültek be a törvényjavaslatba , ezek a fékek voltaképpen azt akadályozzák meg, ho gy az alapfokú művészetoktatásra fordítani szükséges normatív hozzájárulás minden határon túl növekedjék. Ez egy olyan tevékenység, amelyet, ha nem is kizárólag, de elég jelentős részben üzleti vállalkozások végeznek, ugyanakkor a megrendelője kizárólag az állam, egészen pontosan a megrendelője a tanuló, amit aztán az állam normatívával finanszíroz. Ez egy olyan konstrukció, amelyben természetesen, ha nem szabunk adminisztratív gátakat a dolognak, akkor nincs határa az igényeknek, bárkivel alá lehet íratni papírt arra nézve, hogy nyolctíztizenkét alapfokú művészetoktatási ágban kíván részt venni, és ezt követően az itt kiszerelni javasolt rendelkezésekkel az állam köteles finanszírozni ezt a nyolctíztizenkét alapfokú művészetoktatásban való részvételt an élkül, hogy módja és lehetősége volna ellenőrizni azt, hogy itt ténylegesen történte minőségi munkavégzés és minőségi oktatás. Azt gondolom, hogy mindazok, akik nyilván jó szándékkal ezeket a rendelkezéseket hatálytalanítani kívánták, maguk sem tudják, ho gy milyen veszélyeket idéznek elő, olyan veszélyeket, amelyek alapvetően finanszírozhatatlanná teszik ezt az egész alapfokú művészetoktatási ágazatot. Én tehát mindenképpen óva inteném képviselőtársaimat is, de mindenekelőtt a tisztelt Házat attól, hogy eg y ilyen rendelkezést elfogadjon. A másik ilyen rendelkezés - ugyancsak alternatív formában - a tankönyvpiac rendjéről szóló rendelkezés, amelyben ellenzéki képviselőtársaink az ingyenesség teljes helyreállítását javasolják, míg ezzel szemben Vidorné Szabó Györgyi, TataiTóth András és Kormos Dénes képviselőtársaink egy olyan konstrukcióra tesznek javaslatot, amelyben az ingyenes tankönyvjuttatásra jogosultak köre jelentősen kiszélesedik, ugyanakkor az ingyenes tankönyvjuttatás - ahogy azt eredetileg a törvé nyjavaslat is rendelte - teljesíthető nemcsak az iskola vagy az önkormányzat által vásárolt új tankönyvvel, hanem az iskolai könyvtár által kölcsönzött tankönyvvel is. Én, mint ezt már a költségvetés részletes vitájában is elmondtam, azt gondolom, hogy ez azért jó megoldás, mert itt mindenki maga választhat abban, hogy igényelie azt az ingyenes tankönyvet, amely adott esetben nem vadonatúj, hanem már mások által egykét vagy három évfolyamon keresztül használt. Tisztelt Ház! Arra szeretném felhívni a figye lmet, hogy ez a rendelkezés, illetőleg ennek a rendelkezésnek az elfogadása egészen biztosan sok érdeket sért. Sérti a pedagógusok érdekeit, akiknek a nyakába ezzel újabb munkát varrunk. Erről, azt gondolom, tisztességgel és őszintén kell beszélni. Nyilván valóan sérti a tankönyvgyártók és tankönyvelőállító kiadók érdekeit, hiszen annál biztosabb és jobb üzlet, mint hogy évente nyolcmilliárd forintnyi tankönyvet megrendelünk,
