Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
2662 támogatáscsökkentést, valamilyen visszafogást, valamilyen kismértékű vagy nagyobb mértékű, sokaknál ennél jóval nagyobb mértékű nadrágszíjmeghúzást jelent. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor ) : Köszönöm, képviselő asszony. Ángyán József képviselő úr hozzászólása következik. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés vitája kapcsán talán nem sikerült a rendelkezésemre álló rövid időben világosan elmagyarázni, miért tartom súlyosnak azt, ami az agrárium és a vidék intézményrendszerét éri, és aránytalan ez a hatás ahhoz a nyereséghez képest, amit ez a költségvetés számára jelenthet. Mit veszíthetünk? Itt az ajánlás 30. pontja kapcsán, a 3 0. számú módosító indítványhoz kapcsolódóan képviselőtársam javasolta, hogy ezt a passzust vegyük ki a módosítási csomagból, és szeretnék még néhány gondolatot elmondani, hogy mire gondolok, miért is tartom súlyosnak, ha valóban a teljes agrár- és vidékfej lesztési intézményrendszer, ahogy ez körvonalazódik, felszámolásra kerül. Mert ha komolyan vesszük azt az indoklást, amit az előbb is próbáltam gyorsan és röviden felolvasni, hogy piacgazdaságban nem indokolt a részterületre specializált, alkalmazott kutat ást végző állami kutatóhelyek fenntartása, kedves képviselőtársaim, ez azt jelenti, miután az agrárkutatóintézeti hálózat csak ilyen intézményekből áll, hogy gyakorlatilag megcéloztuk az agrárintézményrendszer teljes és végleges felszámolását. Arra szere tnék itt hivatkozni, hogy minden államnak feladatai vannak a fejlesztésekben, az innovációban, ezek kristályosodási központok. Olyan típusú feladatokat lát el az állam ezekben az intézményekben, amelyeket a piac nem hoz elő, illetve amire próbáltam röviden reagálni, ha mondjuk, ez a kutatóintézeti hálózat, amiről itt szó van, és itt a javaslatban egész konkrétan a Zöldségtermesztési Kutató Intézetről van szó, ahol a zöldséggénkészleteinknek és biológiai alapjainknak a jelentős része ott van, nos, ha ezt, ah ogy ez megtörtént már például az élelmiszeriparunk esetében, ahol a végpontokat a konkurencia felvásárolta, teljes kiszolgáltatottságát jelenti a magyar gazdatársadalomnak, a magyar agráriumnak, a magyar vidéknek. A logiká ja annak, hogy az államok ezeket az intézményeket fenntartják, az a klasszikus kincstári funkciókhoz kötődő feladatok magukra vállalása; mondok egy példát. A Kárpátmedencei génkészletet nem fogja más fenntartani, csak mi a saját hasznunkra. Ezek óriási ér téket jelentenek, kedves képviselőtársaim, ezt látjuk most a GMOk korában - nagyon örülök, hogy a tekintetben sikerült megegyeznünk , merthogy szabadalmaztatni lehet génkészleteket. És utána a saját gazdáink a mi génkészleteinket visszavásárolhatják majd attól a cégtől, amely így megszerzi a teljes hálózatunk révén a teljes biológiai alapjait is a fejlesztésnek. Ezek óriási értékek, ezért mondtam, hogy a minőségi átalakuláshoz, a minőségi szerkezetváltáshoz a génkészleteink fenntartása alapkérdés. A génba nki hálózatunk és az ehhez kapcsolódó kutatási tevékenység nem adható át. Minden állam saját feladatkörében tartja ezt meg; nem itt kell a profitot realizálni, bocsánatot kérek, ebben az intézményrendszerben! Ha a hagyományos kincstári funkciót, mondjuk, a kincstári birtokokat vagy a hagyományos kincstári kutatóintézeteket vesszük, nem azok realizálják a profitot, hanem az ott lévő értékeket kisugározva a környező gazdaságra, a gazdaság szereplői realizálják, és az állam e révén jut többletbevételhez, amit aztán további fejlesztésekre fordíthat. Nem lenne szerencsés, ha a kutatóintézeteinket, az ilyen típusú feladatokat ellátó kutatóintézeteinket mintegy profitcentrumnak tekintenénk, ugyanúgy, mint bármelyik gazdasági szereplőt. Mert más a funkciója. Közfela datokat lát el ebben a minőségben, ezért azt gondolom, nem biztos, hogy jó az a filozófia, amire ez az egész konstrukció apellál, és aminek részeként, úgy tűnik, valóban a gyümölcstermesztési kutatóintézeteink és törzsültetvényeink, a szőlő- és borvertikum unknak a teljes génbanki hálózata, biológiai alapjai, infrastruktúrája, a ménesgazdaságunk és minden egyéb, amelyek klasszikus
