Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
2555 ugyanakkor, még egyszer jelzem, ha nem ilyen költségvetési helyzetben gondolkodnánk, vitatkoznánk, akkor itt biztos, hogy megjelenne egy módosító javaslat ennek a helyzetnek a tisztázása céljából. Rendkívül komoly fel adatokat rónak az önkormányzatokra, így a fővárosi önkormányzatra is a közszféra bérével kapcsolatos korlátozó intézkedések. Ezzel kapcsolatban teljes az egyetértés, mert az önkormányzatoknak végig kell gondolniuk, hogy ebben a pénzügyi helyzetben a saját túlélésük, működőképességük fenntartása érdekében bizony súlyos, nehéz intézkedéseket kell meghozni. Ha tetszik, a joggal elvárható, értelmes, sok helyen évek óta hurcolt teherhez most egy pénzügyi kötelezettség, egy pénzügyi kényszer is járul, amikor nem lesz választási lehetőség, meg kell lépni azokat a lépéseket, egyszerűen költségvetési kényszer okából, amit sok önkormányzat évek óta halogat, mert ezek nem népszerű feladatok. Egyetértés van abban, és sem elméletileg, sem praktikus okokból nem kifogásolh ató a címzett támogatásokkal kapcsolatos változás, ami azt jelenti, hogy az Európai Unióhoz való kapcsolódásunkat követően a korábbi kormányzati címzett támogatások helyett az európai uniós pályázati rendszerben, annak az átlátható, ellenőrizhető formájába n kell az önkormányzatoknak részt venni a különböző nagyobb projektek, fejlesztési elképzelések finanszírozásában és lebonyolításában. Amiről szeretnék szólni, az az, hogy talán azok a parlamenti képviselők, akik személyükben vagy egyéb módon szorosabb kap csolatban állnak az önkormányzatokkal, a 2007. év közepe táján fognak rájönni arra, hogy amit nem tudtunk kölcsönösen megoldani évek óta, az önkormányzatok finanszírozási reformját, ha szabad reform szót mondani, illetve szerkezeti átalakításának kényszeré t, érdemes lesz az ezzel kapcsolatos politikai vitát a jövő év őszén újból lefolytatni. Ugyanis egész egyszerűen kétségesnek tartom a működőképesség fenntartását abban a költségvetési szituációban, amiben az önkormányzatok működni fognak. Amennyiben ebben ésszerűség, átgondoltság nem kerül bele ebbe a rendszerbe, akkor nagyon nehéz helyzetek alakulnak ki. Azt hiszem, minden parlamenti képviselő a patkó valamennyi oldalán meg fogja érteni, hogy legalábbis a vitát újból kell kezdeni a jövő év közepén. (10.10) (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Amikről szólni szeretnék, azok most már szorosan véve a Fővárosi Önkormányzattal kapcsolatos kérdések. Nagyon nehéz lélektani helyzetben kezdi a költségvetési vitát egy fővá rosi képviselő, amikor a költségvetés bemutatásakor az önkormányzati részt illetően igazából minden szinten két hatalmas szám kerül kimutatásra az önkormányzati szféra egészét illetően: hogy a fejlesztési oldalon a fejlesztési növekmény jelentős részét az úgymond budapesti metró, illetve a tömegközlekedés támogatása képezi, és amennyiben ezt a két forrásösszeget levonjuk a fejlesztés bővüléséből, akkor elég minimális az a fejlesztési forráshányad, amely az önkormányzati szféra egészét illeti. Miért nehéz ez a helyzet? Egyfelől azért, mert természetes, gondolkodás hiányában természetes reakciója minden más önkormányzati érdekeltnek, vagy ha tetszik, nem fővárosi képviseletet ellátó érdekeltnek, hogy azt mondja: ha ilyen nehéz a költségvetési helyzet általában , akkor mi indokolja azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat fejlesztési elképzeléseit ilyen magas összegben támogassa az állami költségvetés? Két megjegyzés kínálkozik. Természetesen sem idő, sem ok, sem hely nincs most abba a vitába belekezdeni, hogy a metróbe ruházás, illetve a tömegközlekedés fenntartása - ami magyarul BKVt jelent - nem budapesti ügy, egész egyszerűen nem budapesti ügy. Ugyanúgy, ahogy az autópályaépítések ügye nem a kapcsolódó, ott lévő néhány város ügye, úgy, ahogy a Balatonnal kapcsolatos ügyek nem annak a három megyének az ügyei, amelyek a Balaton partján vannak, úgy a budapesti metró, a 4es metró létesítése nem budapesti ügy, hanem az egész országnak az ügye. Másfelől, költségvetési vitához inkább illeszkedően hadd mondjam el azt, hogy félretéve az előbbi elméleti vitát - nem az: beszélgetést , a budapesti, a Fővárosi Önkormányzatnak a maga működtetési
