Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
2554 elvárás, hogy az ország államháztartási helyzetére tekintettel kell lennünk magának az országnak az érdekében, egész egyszerűen visszahúzódóvá kel l tegye azt a felelősségteljes politikust, aki a saját vagy szűkebb környezete érdekében egyébként megfelelő módosító javaslatokkal élne. Ebben a körben elsősorban most az önkormányzatok, ezen belül Budapest főváros költségvetését érintő kérdésekkel kíváno k foglalkozni. Erre a kérdéskörre ugyancsak igaz az, amit ebben a bevezetőnek szánt néhány mondatban elmondtam. Azért, hogy igyekezzem minél inkább házszabályszerű lenni, azokat a kérdéseket emelném ki egyfelől, amelyekhez, ha nem az az általános államházt artási helyzet lenne, amit élünk, akkor megjelennének, mert meg kellene hogy jelenjenek módosító javaslatok, tehát azokat a kérdéseket, amelyek a város, az önkormányzatok és a főváros életét meghatározzák a következő évi költségvetési adatok alapján. Egy m ásik, kisebb részben pedig létező módosító javaslatot szeretnék értékelni, és ehhez majd a többség támogatását elnyerni. Az alapkérdés az, hogy az önkormányzatoknál is, Budapest fővárosnál is, nem tagadhatjuk, nem vitathatjuk, hogy a 2007. év rendkívüli ne hézségeket rejt magában. Talán a legfontosabb kérdés az oktatási reformhoz kapcsolódó normatívaváltozás. Az oktatással kapcsolatos reformintézkedések most teremtik meg az önkormányzatoknak, így a fővárosnak is azt a kötelezettséget, hogy lépniük kell. Ez a lépéssorozat sokszor kellemetlen, sokszor keserves lesz, de hangsúlyozom, hogy magának az oktatási reformnak az elképzeléseit támogatjuk. Azt gondoljuk, hogy ezeket a reformlépéseket már korábban meg kellett volna tenni, és amikor az önkormányzatok ennek a terhét, politikai felelősségét, következményeit a következő évben viselni fogják, akkor azt kell tudnunk, hogy igen, az a dolgunk, hogy viseljük a politikai felelősségét annak is, hogy ezeknek a reformlépéseknek a megtételére késéssel kerülhet sor. A köv etkező, ami megjelenne módosító javaslatban, ha nem ez a költségvetési szituáció lenne, amiben, úgy gondolom, egyetértünk, a személyi jövedelemadó helyben maradó részének mértéke, illetve ennek további csökkenése. Önkormányzati politikusok valamennyien egy etértettünk a rendszerváltás kezdetétől abban, hogy önállóan létező, gondolkodó, cselekvő önkormányzat akkor tud igazán hatékonyan működni, ha a helyben lévő, keletkező adóbevételek egyre nagyobb hányadával tudna rendelkezni. Aztán, tudjuk, ahogy a kormány ok váltották egymást, az esetek zömében egyre csökkent a helyben maradó rész. Az előző koalíciós kormány ténykedésének következtében 10 százalékra emelődött fel a korábban még csökkentett helyben maradó személyi jövedelemadóhányad, és ez a költségvetési t örvény 2 százalékkal lecsökkenti, tehát ma 8 százalék a helyben maradó személyi jövedelemadóhányad. A számszaki magyarázat világos és érthető. A magyarázat arról szól, hogy megszűnik a kötelező tartalékképzés, és ezt pótolandó, valószínűleg azonos összegb en csökken az szja helyben maradó része. Ehhez azonban két megjegyzés kívánkozik. Az egyik, hogy a kötelező tartalék képzése egy pénzügyi kormányzati trükk volt néhány évvel ezelőtt, amikor egy árvízre való hivatkozással, eseti alkalommal, vis maior hivatk ozással az akkori kormány úgy döntött, hogy ezt az összeget tartalékként kell képezni, hogy amennyiben az árvízi következmények elhárítására nincs központi költségvetési forrás, ezt igénybe lehessen venni. Ez a trükk aztán olyan jól sikerült, hogy gyakorla ttá vált, és attól kezdve évről évre kötelező tartalékként megjelenik ez az összeg, hogy ha esetleg árvíz vagy más vis maior következik be, akkor ennek a kártalanítására ez az összeg felhasználható legyen. Már kétszer használtam azt a kifejezést, hogy pénz ügyi trükk; nyilvánvaló a véleményem, hogy ez egy megengedhetetlen gazdálkodási forma. Ez túlmegy a szolidaritáson, a kötelező szolidaritáson. Ehhez vagy normatívát kell képezni, vagy pedig valamilyen egyéb megoldást kell hozzá találni. Ezen a címen az szj a helyben maradó részének csökkentése elvileg sem helyes, mert abból indulunk ki, hogy a helyben maradó résszel minél több maradjon az önkormányzatnak saját feladatai ellátására, saját döntése szerinti felhasználásra. Másfelől ennek a hiányzó 2 százaléknak az ilyen módon való bepótolása nem sokkal egyértelműbb vagy tisztább a korábban pénzügyi trükknek nevezett megoldásnál. Ugyanakkor itt is elsődlegessége van a költségvetés egyensúlyi kérdéseinek, az egyensúlyi programnak. Tehát tudomásul kell venni, hogy ez a megoldás is ezt a célt szolgálja,
