Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Professzor Valeriy Dimitrov, a bolgár állami számvevőszék elnökének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
244 esztendő alatt körülbelül 30 százalékkal csökkent Magyarország külkereskedelmi passzívuma, ami mindenféleképpen egy nagyon jelentős, az egyensúlyi ál lapothoz közel vivő jelenség. Az exportunk ugyanebben az évben 12,2 százalékkal nőtt, míg az importunk csak 9,1 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy az exportdinamika, a kivitelünk dinamikája jelentősen meghaladta a behozatalunkat. A munkanélküliség ebben az évben 7,2 százalék volt, a foglalkoztatottság minimálisan nőtt Magyarországon, és megfigyelhettünk egy további kedvező irányú átrendeződést a piaci szektor és a közszféra között. Míg a közszféra létszáma csökkent, addig a piaci szféra, a gazdasági szféra á ltal foglalkoztatottak száma nőtt. Ha egyéb indikátorokat nézünk, akkor a tavalyi évben a BUXindex körülbelül 40 százalékot nőtt egy év alatt, a forint pedig tartósan a sáv erős oldalán, 245 és 255 forint között volt tehát egy euró. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési zárszámadási vitában - talán meglepő módon - engedjék meg, hogy mondandómat két félreértés eloszlatásával kezdjem. Az első, hogy alapvető félreértés azt hinni, hogy egy minisztérium politikai befolyása attól nagy, hogy több adóforintot tud elkölteni. A második, hogy alapvető félreértés a gazdaságpolitika eredményességét azon mérni, hogy egy adott célra a költségvetésből mennyi pénzt fordít. Mindkét esetben úgy gondolom, hogy fontosabb a hatékonyság, az, hogy a ráfordítások és a kezdeményezé sek révén milyen mechanizmusokat indít el a gazdaság szereplői között; hogy feneketlen zsákba tömie a pénzt, vagy éppen ellenkezőleg, a jövő irányába mutató megoldásokat alkalmaz. Azt hiszem, mindannyiunk ízléséhez az utóbbi felfogás áll közel, amely azon méri egy tárca tevékenységét, hogy az mennyit takarít meg az adófizetők pénzéből, és mennyi feladatot végez el az elvégzendő feladatokból. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium mindkét szempontrendszer próbáját kiállja. 300 milliárd forintot meghaladó k öltségvetése egyike a legnagyobb forrásokat felhasználó tárcáknak, egyben pedig igyekszünk minden korábbinál takarékosabban elkölteni az adófizetők pénzét, és ha már költünk, akkor igyekszünk azt a lehető leghatékonyabban is tenni. (13.40) A hatékonyság a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium alkalmazásában álló köztisztviselők esetében is alapvető kritérium, akiknek számát folyamatosan csökkentjük, egyben ésszerűbb szervezeti kereteket teremtünk a működésükhöz. De így van ez annál az 55 tartósan állami és részben állami tulajdonú cég esetében is, amely felett 2005ben a tulajdonosi kontrollt a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gyakorolta. Ahol például úgy láttuk, hogy a tevékenység piaci körülmények között is megvalósítható, vagy éppen jobban is végezhe tő, például a Kermi vagy a MEEI esetében, ott a privatizációt választottuk. Tisztelt Országgyűlés! Amikor számot adunk a tisztelt Háznak 2005. évi gazdálkodásunkról, akkor elszámolunk az adófizetők pénzével is. Ez nemcsak termé szetes, de elemi követelmény is velünk szemben. Ezért nem szeretném megkerülni azt a kérdést, ami az Állami Számvevőszék kifogásait illeti. Szeretném mindenekelőtt megjegyezni, hogy ami a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumra bízott közpénzek felhasználá sának átláthatóságát és célszerűségét illeti, ott semmiféle kifogás nem merült fel sem most, sem korábban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gazdálkodásával kapcsolatban. Miként azt tegnap a gazdasági bizottság ülésén is kifejtettem, az Állami Számvev őszék által megfogalmazott két legnagyobb összegű és legfontosabb kifogás számviteli technikai jellegű probléma. Az autópályaépítésre és üzemeltetésre elköltött pénzek célszerűségét és felhasználását senki sem vitatta, csak a könyvelésével kapcsolatban vo ltak kifogások. A kifogások olyan típusúak voltak, hogy egy fejezeti soron vagy pedig egy költségvetési intézmény mérlegében számoljuk el az aktivált autópályaberuházásokat. A korábbi számviteli hibákból a tanulságokat levontuk, két köztisztviselő már nem dolgozik a minisztériumban. További személyi konzekvenciák levonását nem tartom indokoltnak. Annál inkább kiemelném azt a 16 pontos intézkedési tervet, amelyet az Állami Számvevőszék apparátusával és vezetésével egyetértésben, az Állami Számvevőszék elvár ásainak megfelelően
