Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
2401 Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, e törvény mögött lényegesen több olyan előkészített és még előkészítés alatt álló szabály van, amely rossz irányt vett. Ezért nem tudja a Fi desz támogatni. Köszönöm, hogy szólhattam. ELNÖK (Harrach Péter) : Soltész Miklósé a szó. Soltész képviselő úr következik. (Soltész Miklós: A vezérszónoklatban volt.) Értem. Borsos Miklós a következő. BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a jegyzőkönyv kedvéért: Borsos József. ELNÖK (Harrach Péter) : Igen, nézze, a nagyok jutnak az embernek eszébe. (Derültség.) A még nagyobbak, bocsánat. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Az el őzőekben elhangzottak alapján Flaubertnek egy idézete jutott eszembe, amit meg szeretnék önökkel osztani, hogy ez a kis kérdéskörnek mondott törvényjavaslat hogyan is néz ki. Azt mondja az idézet: “A látóhatár, amit az ember sz eme megpillant, sosem a végső part, mert ezen a látóhatáron túl van még egy másik, azután egy következő, és így mindvégig.” Itt többször elhangzott az utalás, hogy ezt a kérdést már több éve tologatja maga előtt az éppen illetékes, akinek ezzel foglalkozni a kellene. Elhangzott itt Béki képviselőtársamtól, hogy az előző kormányzatok is ezt tologatták. Igen, annyi a különbség, hogy egy kormányra jutást követően az Orbánkormány két év haladékot kért magának, hogy ezt az ügyet rendezze, önök pedig már hat évné l tartanak, tehát van némi különbség, és ezt esetleg fel lehet róni, hogy miért hagyjuk el ennek a kérdésnek a megoldását. Ami igazán kiváltotta ezt a nagy polémiát, és most már elég hosszú ideje vitatkozunk erről a törvényjavaslatról, az az - és itt szere tnék visszatérni a kétperces hozzászólásomra , hogy az látszik, hogy a miniszterelnök úr titkosította azt, hogy milyen módon és hogyan kívánnak reformokat végrehajtani. Igazából nem tudja senki sem, hogy önök mit akarnak. Nyilván azokat a hangzatos szólam okat halljuk, amiket elmondanak a médiában, de ez nem mindig szokott passzolni a végeredménnyel. Körülbelül úgy érezzük magunkat, bizonyára ismerik azt a viccet, amikor a vakok körbeállják az elefántot, és attól függően, hogy éppen ki hol fogja meg, különf éle következtetéseket vonnak le, de aki lát, ettől függetlenül mondhat nekik minden szépet, hogy ez nem elefánt, hanem valami más. Itt is az a probléma, hogy önök benyújtottak az önök hivatkozása szerint egy pusztán technikai jellegű módosítást, hogy jogsz abályi szintemelkedés következik be, mert erre kötelezi önöket az alkotmánybírósági döntés. S emellett, úgy eldugva egy másik jogszabályban egyébként ehhez pénzt is rendelnek, amit úgy nagyon nem firtatnak, hogy miért és hogyan. Nagyon elegánsnak tűnhet so kak számára az, hogy ezt az Érdekegyeztető Tanácsban leegyeztettük, elmondtuk, hogy ez technikai jellegű, hurrá, mindenki nagyon boldog, hogy itt nem lesz komoly változtatás. S miután mindenki örült neki, hogy végre magasabb szintre emelkedik ez a dolog, v alahol máshol meg behozzuk ennek az árát. Ez elegánsnak tűnhet, hiszen utána az önök minisztériuma azt mondhatja, hogy ettől kezdve ez nem a mi problémánk, pénzügyminisztériumi kérdés, majd a pénzügyeket tessék ott rendezni. Elhangzik Filló képviselőtársam szájából, hogy ez a munkavállalók érdekeit nem sérti. Én pedig azt gondolom, hogy ez a munkavállalók érdekeit sérti, hiszen az a hat év, amivel önök eltolták ennek a kérdésnek a rendezését, az hat évig rendezetlenül hagyja az egészségkárosító munkakörök k érdését. Hat év alatt nagyon súlyosan tud károsodni az ott dolgozó munkavállalók egészsége. A hat év alatt nagyon sok időt el lehet venni abból az önök által egyébként hangoztatott megérdemelt
