Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2374 nyugdíjpénztár költségvetési támogatási igénye egy elhibázott - és itt a kötelezőn van a hangsúly , egy elhibázott kötelező jellegű magánnyugdíjrendszer alkalmazása miatt. Ezek azok a források, amelyek igenis hiányoznak a magyar költségvetésből, hiányoznak a magyar társadalomból, hiányoznak a magyar gazdaságból, és ez eknek a pótlását igyekeznek - egyébként ezeket messze meg nem oldó módon - többletjáradékbefizetés előírásával végrehajtani. Mindezek alapján tisztelettel javasoljuk, hogy a tervezetet vonják vissza, a szükséges korszerűsíté seket, egyeztetve az érdekképviseletekkel, oldják meg, és a korszerűsítést a korszerűsítés és nem a sarcolás témakörébe utalják. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megad om a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ismét a társadalombiztosítási nyugellátásról s zóló törvény módosítását tárgyaljuk. Többen elmondták előttem, hogy mindösszesen három paragrafus módosítása van a kezünkben, és hogyha gondosan áttanulmányozzuk ezt a három paragrafust, akkor meg tudjuk állapítani, hogy a módosítás nyomán lényegében nincs en változás. Semmilyen értelemben nincsen változás, és erről abszolút korrekt módon szólt államtitkár úr. Egyrészt a jelenleg hatályos szabályozást emeli be törvényi szintre, szó szerint. Mindaz, ami rendeletben volt eddig leírva a korkedvezményes nyugdíja zás részleteiről, hogy tudniillik minden ilyen, a szervezetet fokozottan igénybe vevő, illetve egészségre ártalmas munkakörhöz kétévi korkedvezményre jogosult az a férfi, aki legalább tíz, az a nő, aki legalább nyolc évet dolgozott ilyen munkakörben, szó s zerint így hatályos jogszabályunk, csak rendeleti szinten. És nincsen változás semmilyen értelemben a dolog tartalmát illetően a jegyzék tekintetében sem, abban a jegyzékben, ami több mint tíz oldal a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényünk m ellett, 1. számú mellékletként, amire utalt államtitkár úr is, hogy közel 800 munkakör van benne felsorolva. Itt felmerül a kérdés, hogy miért is van szükség erre a törvénymódosításra, és amikor erről beszélünk, legalább háromféle dolgot kell végiggondolni . Az egyik az a kérdéskör, amiről ebben a Házban az előző nyugdíjmódosítás idején éppen két hete kezdtünk el hangosan gondolkodni, vitatkozni, az a ténykörülmény, hogy a magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjba vonulási korátlag nagyon alacsony, a 62 éves nyu gdíjkorhatárt meg sem közelíti. Ugye, 58 év körül férfiaknál, nőknél egy kicsit különbözik ez az átlag, de lényegében legalább négy évvel korábban megy az emberek többsége nyugdíjba, mint az előírt korhatár. Természetesen ez egy közös feladat, egy közös ig ény, a társadalom elöregedéséből következő feladat, hogy egy kicsit ezt a korátlagot tudjuk fölfelé nyomni, fölfelé tolni, erről szólt az előző törvénymódosítás is, és természetesen nekem is jutott eszembe, hogy nézzük meg azt is, hogy a korkedvezmények te rületén hogyan lehetne valamelyest szigorítani. Előre kell bocsátanom, hogy ez egy szörnyen kényes kérdés, mert szerzett jogról van szó, olyan szerzett jogról, amihez nem lehet könnyen hozzányúlni, hiszen a munkaszerződések abban a tudatban keletkeztek, kö ttettek, hogy ilyen kedvezmény társul hozzájuk. Amikor a bizottsági ülésen kértem adatokat, részleteket azzal kapcsolatban, hogy tudjunk róla gondolkodni, hogy mekkora létszámról van szó, magam sem gondoltam, hogy ilyen kevésről. Kaptunk egy táblázatot, am iből kiderül, hogy évről évre 23 ezer embert érint a korkedvezmény lehetősége, aki a nyugdíjazását kéri, és hogy tulajdonképpen olyan nagyon drasztikusan az átlagos nyugdíjba vonulási életkort ez a lehetőség nem tolja lefelé, a többség valahol ott 5556 é ves kora körül tudja igénybe venni ezt a lehetőséget. Természetes, hogy a korkedvezmények szigorításával lehetne egy parányit javítani az átlagon, de még egyszer mondom, egy szerzett jogról van szó, ehhez nem lehet drasztikusan hozzányúlni. Éppen ezért én elfogadom, hogy a kormány nem is nyúlt hozzá.
