Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP):
2337 A másik pedig az, hogy a magyar emberek problémamegoldó képesség e sokkal jobb, hiszen az a bázis, amely tulajdonképpen megteremtette a hazai szaktudást, szép lassan nálunk is kezd kihalni. Pontosan erre kellene helyezni a hangsúlyt. Nem véletlenül mondtam a szakelmélet kérdését, nem véletlenül mondtam a gyakorlati képz és fontosságát, mert ha ez elsiklik, és fogalmazzunk úgy, nincsenek meg a megfelelő alapok hozzá, akkor a későbbiek folyamán bárhova megy a magyar fiatal, ugyanazokkal a gondokkal fog küszködni, mint az Európai Unió tagországain belül lévő, szaktevékenység et folytató fiatal. Tehát azokat az alapokat kellene pontosan visszahozni, ösztöndíjrendszer, gyakorlati képzés, szakelméleti kérdésre fektetett hangsúly kérdése, és vele együtt az információ, hogy fiam, ha te ezt elvégzed, akkor abban az esetben az Európa i Unió tagországain belül bárhol nagyon jó minőségben és nagyon jó keresettel meg tudsz élni. Ezek az információk hiányoznak. Nincs ösztökélő rendszer hozzá. A divatszakmákra helyezik a szülők is a hangsúlyt, és nagyon jól tudják ők is, hogy nem fog tudni elhelyezkedni a csemetéjük, hanem valóban olyan szakmákat kell, ami honosult Magyarországon, ezeket kellene erősíteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és ebben a szakképzést tényleg valóban erősíteni. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kös zönöm, képviselő úr. Több kétperces felszólalásra jelentkező nevét látom. Először megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben elhangzottakhoz hozzáillesztetten sze retném azt a gondolkodást megerősíteni, és ebben, azt hiszem, egyértelmű az együttgondolkodásunk, hogy a gyakorlati képzőhelyek tekintetében a lehetőségekhez illesztetten célszerű és ésszerű növelni azokat a gyakorlati képző helyeket, amelyek úgymond munka ízűek, amelyek kézzelfoghatóan azzal a tudással, tapasztalással tudják felruházni az érintetteket, a tudás megszerzőit, amelyet a munkaerőpiacon tudnak használni. Úgy hiszem, ez egy fontos dolog, de legalább ilyen fontos dolog az is, hogy visszakerüljön a vérkeringésbe, a gondolkodás vérkeringésébe, mondjuk, a pályaorientáció, a pályakorrekciós tanácsadások rendszere is, mert úgy a kilencvenes évek elején ez meghalt, gyakorlatilag teljesen visszaszorult. A szülők sem látják, ismerik, tudják azoknak az infor mációknak a sokaságát, amelyek a munkaerőpiac meglévő jelzéseit közvetíteni tudják feléjük, már ha vannak ilyen jelzések. Meggyőződésem egyébként, hogy egyre inkább vannak. Ha pedig ennek az információsokaságnak a birtokába tudnak kerülni, akkor van döntés i lehetőségük, alternatívájuk a tekintetben, hogy miért is érdemes, mondjuk, arról beszélni, amiről Ékes képviselőtársam is beszélt, hogy megfontoljuk azt, hogy ne csak és feltétlen olyan típusú képzések irányába vigyük el a gyermeket, amelyek divatszakmak ént értelmezhetők ma, hanem olyan szakmai képzések irányába is, amelyekkel tisztességes emberi módon meg lehet élni ebben az országban is, vagy éppen - ha a kedve és a lehetősége megengedi - a környező országokban is a szabad munkaerőpiaci vándorlás keret ei között. Úgyhogy azt gondolom, ezekre érdemes odafigyelni, még egyszer ismétlem, a pályaorientáció és a pályakorrekció erősítésére. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Tóth Tiborné képviselő asszonynak, MSZP. TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP) :
