Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP):
2338 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igazán kedvemre való ez a mai napi együttműködés, mert úgy gondolom, hogy az eddig elhangzottakban rendkívül sok közös pont volt a szakk épzés és felnőttképzés vonatkozásában. Én egy sajátos vonulatára szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét a törvény következményeinek, hiszen ez a közoktatással is nagyon szoros összefüggésbe hozható. A múlt héten jelent meg az Élet és Irodal omban egy kutatók által publikált cikk: “a foglalkoztatás növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó megújítása nélkül”. Csapó Benő és társai írták le azokat a dolgokat, amelyeket szükségesnek látnak a továbbiakban a munkaerőképzés, átképzés és a foglalk oztatás növelésének további fokozása érdekében. A most készülő törvény, amelynek a vitájára ültünk most össze, úgy gondolom, nagyon sok lehetőséget megad a foglalkoztatás növelésére, ha jól csináljuk, és nagyonnagyon odafigyelünk. A területi integrált sza kképző központok létrehozása egy úgynevezett koordinációs bázist fog majd jelenteni, a kamarák bevonása gyakorlatorientáltságot, de az iskolákban folyó munka pedig a garanciáját annak, hogy a törvény valóban elérje a hatását. Almássy Kornél képviselőtá rsam említette a minőségbiztosítás fontosságát, amelyre a törvényi keretfeltételek megvannak. Úgy gondolom, hogy a minőségirányítási rendszerek követik a gyakorlatot, mondják meg, hogy mi válik be igazán, például követéses vizsgálatokkal, hogy jó képzési s zintet választotte az a bizonyos iskola, vagy változtatnia kell a továbbiakban. Ennél még fontosabbnak tartom a humán erőforrások kérdését, az ott dolgozó kiváló pedagógusok alkalmazását, mert ez a kulcsa a képzés sikerességének. A költségvetési törvényhe z majd egy módosítási javaslattal élek, amely közvetlenül a pedagógusokat motiválná, és bízom benne, hogy a szakképzésben állást foglaló kollégáim támogatni fogják majd ezt a javaslatot is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELN ÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Kuzma László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. KUZMA LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak inspiráltak arra, ho gy egy kétpercesben elmondjam a véleményemet, mégpedig, hogy miért is ürültek ki egyes szakmák. Azért ez nem olyan egyszerű feladat, hogy ezt ilyen gyorsan meg tudjuk válaszolni. Ellenben szeretnék visszautalni arra, amikor a szakképzési alap először bejöt t a kilencvenes évek elején, akkor emlékezzünk rá, hogy hány szakmunkásképző iskola csak azért, mert nem férhetett hozzá a szakképzési alapokhoz, indított szakközépiskolai osztályt. Tehát már akkor elkezdődött a más iskolatípusok expanziója, amely ettől az iskolatípustól vonta el az embereket, tehát feltolódott, a szakközépiskolások egy része gimnáziumba ment át, illetve a szakmunkásképzősök egy része pedig a szakközépiskolákba. Említette Gúr képviselőtársam, hogy a pályakorrekció és mellette az orientáció rendkívül fontos dolog. Általában a világban, azt szoktuk mondani, hogy ötször váltanak pályát egy élet folyamán az élethosszig történő tanulás keretein belül. Többször elmondtam, hogy sérelmezem azt, hogy a második szakma nem ingyenes egy ideje, és nem tá mogatja ezeket a pályakorrekciókat, mert tisztázatlan, már itt is többször előkerült a részszakképesítések kapcsán, illetve a második szakképesítés nem ingyenessége, hanem csak egyéb más forrásokból tudjuk finanszírozni. Ez éppen keresztbe tesz ennek a pál yakorrekciónak. A harmadik pedig, amit meg szeretnék ide említeni, hogy nagyon komoly marketingtevékenység mellett lehet csak az adott szakmák presztízsét helyreállítani, de elsősorban csak maguk a szakmát művelők tudják helyreállítani, és többen megfogalm azták ma már, hogy az iskolarendszerben és az
