Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FILLÓ PÁL (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2336 Én erre ösztökélném a miniszter urat, és tudom azt, hogy ön nyitott ebben a kérdésben. Tehát jó lenne pontosan a szakképzés területén, felnőttképzés területén is egy ötpárti egyezségre jutni, és azokat, amelyeket k épviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elmondtak, beemelve a törvénybe, javítva a törvényt és javítva a szakképzés, felnőttképzés helyzetét Magyarországon, és a hiányszakmák mielőbbi - fogalmazzunk úgy - megszüntetését , betöltését. (Az elnök ismét csenget.) Tehát én úgy érzem, hogy ötpárti egyezséggel… ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : …közös akarattal egy sokkal korszerűbb törvényt tudnánk alkotni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsoro kban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, MSZP. FILLÓ PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örülök annak, hogy itt a törvényjavaslat vitájában té nyleg a szakmaiság dominál, és ez egy nagyon jó ügy. Én egy olyan elemére szeretném itt a figyelmet felhívni a szakképzés - és egyáltalán, a szakképzés társadalmi presztízsének az emeléséért kértem csak szót. Úgy tapasztalom, hogy manapság a családok köréb en szinte az utolsó elem az, hogy a családnak eszébe jusson, ha a gyerekeket taníttatni kell, hogy valami jó szakmát kapjon. Pedig ha megnézzük a munkaerőpiaci helyzetet, akkor azt lehet látni, hogy egy jó szakmunkás, pláne, ha olyan területen tanulja ki a szakmát, amely hiányszakmának is számít Magyarországon, bizony lényegesen magasabb jövedelemmel tud elhelyezkedni, mint mondjuk, egy kevésbé keresett területen felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal. És ebben a politikának, mindannyiunknak közös a fel elősségünk, igen tisztelt képviselőtársaim, vissza kellene adnunk a szakmunkának a rangját, vissza kellene adnunk a jó szakmunkásnak a tiszteletét a társadalmon belül is, és erről nagyon keveset beszélünk. Ezt nem lehet törvénnyel megoldani, természetesen ez a törvény sem adhatja írásba azt, hogy ezentúl a családok többsége szakmunkásnak adja a gyerekeket, de úgy gondolom, hogy közösen odafigyelhetünk arra, mindenki a saját választókörzetében, az adott területen, településen vagy önkormányzatban, hogy ha me gindulnak a reformok ezen a területen is, és azokra a szakmákra fogunk képezni, amelyeknél jó esélyük van a fiataloknak, hogy el tudjanak helyezkedni, akkor igenis az is fontos feladatunk, hogy orientáljuk a családokat a tekintetben, hogy minél többen vála sszák a jó szakmát, a jó szakmunkást, mert abból hosszú távon is meg lehet élni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (10.10) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre szót kér Ékes József képviselő úr, Fidesz. ÉKES JÓ ZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Filló Pál képviselőtársamnak mondom, én egy óriási gondot látok egyébként. Nálunk pont azok a szakmák ürültek ki, amelyek az Európai Unióban hihetetlen mértékben keresett szakmák, sőt mi több, azt lehet mondani, a legjobban fizető szakmacsoportok közé tartoznak. Tehát valahol az információáramlás is annyira gyenge, hogy egyszerűen a mai fiatalok, akik elkezdenek egy szakközépiskolát, nincsenek tisztában azzal, hogy ha nyelvet tanulnak, azzal a szakmával, amit elkez denek, az Európai Unió tagországain belül bárhol maximálisan megállják a helyüket. Hiszen ismert a magyar emberek szakmaszeretete. Az Európai Unión belül egy kicsikét kihalt a szakmaszeretet.
