Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 20 (35. szám) - A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2279 fajtatulajdonosa. Tudják, hogy miért? Mert Szlovákiában, Pozsony mellett egy magyar alapítású szőlészeti és borászati kutatóintézet volt. Ezt Szlovákia már önálló államként felszámolta, hordott szét mindenk i mindent, persze elsősorban az eszközöket, és ami ingatlanokra, épületekre rá tudták tenni a kezüket az akkori privatizőrök, mert azok látszottak izgalmasnak. Volt egy személy, ez a szlovákiai magyar, aki azt a százéves tudást próbálta megmenteni ebből a kutatóintézetből. Kiment szépen a telepre, és egyenként - mert ott kutató volt, és tudta, hogy az ősök száz éven keresztül mit hagytak ott rá, tárgyiasult formában ott volt a szőlősorban - elkezdte szépen kiszedni, és a saját kertjében elültetni, újra neve síteni őket, és újra fajtajogot bejegyezni. Ezzel az alannyal kísérletezünk most mi, magyarok, mert volt szíves áthozni, és Dunaföldváron a löszös oldalon, a Duna másik oldalán ideálisabb felületet találni, és nézni, kutatni, hogy például az olasz csemeges zőlőkkel hogyan tudunk konkurens terméket előállítani. Harmincnegyven fajta ott van, és itt állunk annak a lehetőségnek a szélén, hogy igen, Magyarország egy nagyon speciális területen, a csemegeszőlő területén az egyedüli, ma még verhetetlen Olaszországg al szembe tud szállni. De ennek az volt az előzménye, hogy szétverték a magyar alapítású, Pozsony melletti kutatóintézetet. Ilyen helyzet elé állították most természetesen itt, Magyarországon is a négy magyar szőlészetiborászati kutatóintézetet. (23.00) É s Wiener Györgytől kérdezném, ha adna választ, hogy mi alapján kéri most, hogy holnap estig a házelnök javasolja a módosító indítványok beadását. Répássy Róbert kezdeményezésére a Ház az ülésnap megkezdésekor kérte, hogy ma csak a vezérszónoklatok hangozza nak el, és legyen időnk egy ilyen súlyú törvény - mint ahogy az összes hozzászóló említette - kitárgyalásához, és legyünk szívesek még időt adni erre. Most önök is rájöttek ara, hogy tényleg nem jó ezt egy nap alatt letárgyalni, tényleg kellene, hogy valak i döntsön ebben. De kérdezem én, jelölje meg már a Házszabály azon pontját, hogy a házelnök ezt elrendelie, minekutána döntöttünk a napirend elfogadásáról. Nem lett volna etikusabb, Wiener úr, ha ön rábeszéli a frakciótársait, hogy fogadják már el a Fides zfrakció és Répássy Róbert indítványát, hogy ne kelljen ilyen csúfos helyzet elé állítani a magyar parlamentet, hogy este 10 és 11 óra között letárgyaljuk 300 törvény módosítását? Azt hiszem, hogy ön is igazából ezt gondolta, csak megint a párthatalom ön fölött és ezt ön elfogadva döntött, és kénytelenkelletlen most néhányan, négyenöten tárgyaljuk ezt a törvényt este 11 órakor. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Még egy jelentkezőt látok. Wiener Györgyé a szó. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A vita részben formális vagy annak látszó kérdések irányába mozdult el. Mindenekelőtt az merült fel, hogy mennyi idő állt rendelkezésükre a képviselő knek ahhoz, hogy áttekintsék ezt a valóban monumentális méretű törvényjavaslatot. Salamon képviselőtársam november 10éről beszélt. Elfelejtkezett azonban arról - és én csak a jegyzőkönyvi hűség kedvéért utalok erre , hogy a Magyar Országgyűlés honlapján ez a javaslat november 3án megjelent. Tehát 17 nap állt rendelkezésre, ami természetesen egy ilyen törvényjavaslat esetében nem igazán hosszú idő, de mégis, elvileg lehetőséget biztosít arra, hogy át tudjuk nézni a javaslatot. Nem minden képviselőnek kell ezt átnéznie, hiszen a parlamentben a képviselők között is kialakult egy munkamegosztás, létrejött egy szakosodás; nyilvánvaló, hogy azoknak a képviselőknek kell ezt megnézniük, akik államigazgatással, alkotmányjoggal foglalkoznak, és természetesen tárgya lniuk kell az egyes szakirányokban ismeretekkel rendelkező képviselőknek is, de az ő számukra csupán egyegy fejezet feldolgozása jelent munkát. Kétségtelen, hogy sokat kellett olvasni,
