Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 20 (35. szám) - A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2263 számos olyan törvény van hatályban - és egyben törvényerejű rendelet is , amelyek már régóta megszűnt szerveket nevesítenek. Ezért szükséges az, hogy ne földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterről beszéljünk, hanem beszéljünk arról, hogy v an az agrár- és vidékfejlesztésért felelős miniszter, a földügyekért felelős miniszter, a növényegészségügyért felelős miniszter, az állategészségügyért felelős miniszter, az erdőgazdálkodásért, a vad- és halgazdálkodásért felelős miniszter, az élelmiszerbiztonságért, az élelmiszeriparért felelős miniszter, és így tovább; mert egyáltalán nem biztos, hogy ezek a tevékenységterületek, ezek a funkciókörök mindig egyazon tárcához tartoznak majd. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy a kormányhivatalok e törvényjavaslatban is - csakúgy, mint a 2006. évi LVII. törvényben - egyfajta kiemelt státussal rendelkeznek. Az a négy kormányhivatal, amelyet a 2006. évi LVII. törvény nevesít, továbbra is törvény által szabályozott szervezet lesz, szemben a többiekkel, a központi hivatalokkal, amelyek létesítéséről ezután kormányrendelet dönt majd. E téren egyébként nem történik semmilyen érdemi változás, hiszen a 2006. évi LVII. törvény egyértelműen kimondja azt, hogy kormányhivatalt törvény, központi hivatalt pedig ko rmányrendelet hoz létre. Semmiféle titkosságról nincs itt szó, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hiszen a kormányrendeleteket is ki kell hirdetni, a kormányrendeletek mindenki számára megismerhetőek. A központi hivatalok rendszerét tehát ez a kormányren deleti jogszabályháló fogja szabályozni, s azt is világosan látnunk kell, hogy ha a központi hivatalokról, illetőleg a területi államigazgatási szervekről kormányrendeletek döntenek, akkor a fórumrendszer, illetőleg a szakhatósági hozzájárulások elfogadásá ra jogosult szervek körének meghatározása sem történik ezt követően törvényi szinten. Ennek következtében módosul a közigazgatási eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény, s ennek következtében kerülnek ki a törvényekből a szakhatósági eljárásokra, szakható sági hozzájárulásokra történő utalások. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szabályozás első közelítésben bonyolult, második közelítésben azonban rendkívüli mértékben leegyszerűsíti a jogrendszer kezelését, lehetővé teszi azt, hogy ne kelljen számtalan jogszab ályt módosítani egyszerűen azért, mert elnevezésbeli változások történtek. Természetesen azt is világosan látnunk kell, hogy mindezek a változtatások, mindezek a módosítások egy ilyen hatalmas, átfogó törvényjavaslatban nem történhetnek meg hibák nélkül, h iszen itt az átnézett joganyag mennyisége valóban felmérhetetlen, és senkitől sem lehet elvárni, hogy megnézze, hogy hány törvényt, illetőleg hány törvényerejű rendeletet kívánnak módosítani az előterjesztők. Ebből a munkamennyiségből pedig szükségszerűen következik az, hogy kisebb hibák, hiányosságok belecsúsztak a tervezetbe, ám ezek néha valóban csak elírást jelentenek. Ugyanakkor vannak elvi alapok is. Ellenzéki képviselőtársam részéről elhangzott az a kifogás, hogy hol hatóságról, hol hivatalról beszél a törvényjavaslat. A magyarázat azonban e téren rendkívül egyszerű: hatóságról abban az esetben beszél a törvényjavaslat, ha az adott szerv, illetőleg szervtípus - hiszen a konkrét szervezeti felépítésről kormányrendelet dönt majd - államigazgatási hatósá gi jogkörrel rendelkezik, tevékenységében alkalmazza az általam előbb már említett 2004. évi CXL. törvény előírásait. Amennyiben nem rendelkezik hatósági jogkörrel egy szervezet, akkor nem nevezi hatóságnak a törvényjavaslat ezt az intézményt, hanem valóba n felváltva használja a szerv, hivatal vagy más megjelölést. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kormányrendeletek teljes pontossággal tartalmazni fogják majd, hogy hogyan épül fel egy szervezetrendszer, melyik a központi szint, melyik a területi, illet őleg a helyi szint. Nagy előnye ennek a törvényjavaslatnak az is, hogy egyszerre valósítja meg a központi, illetőleg a területi államigazgatás reformját, amit eddig egyetlen kormány sem tudott elvégezni.
