Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 18 (34. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Európai Néppárt - Európai Demokraták):
2025 De az MSZP sajtótájékoztatós mesevilágából a valósághoz vissz atérve kijózanodunk. Az őszödi beszéd után a megtévesztés továbbra is mindennapos gyakorlat, mondjanak bármit a jeles publicisták, nincs szó erkölcsi megtisztulásról. Az összeg zsugorodása egyébként önmagában is kijózanító hatású. Hát még ha tudnánk, hogy ebből mennyi a 2007. évi pénz, és mennyi az áthozat! De nem tudjuk. Az ÁSZjelentés kitér arra, hogy ezeket a Pénzügyminisztérium elkülönülten akarta megterveztetni, ám az előterjesztésben mégis minden összekeveredett mindennel. Az eredet szerinti megoszlá st balladai homály fedi, ami fontos eleme minden balladának, de semmi keresnivalója a költségvetésben. Az európai és a magyar költségvetés tervezése és jóváhagyása többékevésbé egy időben történik. Még nem tudjuk pontosan, most, november 18án, hogy mekko ra lesz a befizetési kötelezettsége Magyarországnak, mert az uniós költségvetés végösszege csak december 14én dől el. Azt pedig végképp nem lehet tudni, hogy a Strasbourgban majd december 14én megszavazott összeg hány forint, hiszen az év utolsó munkanap jának árfolyamán kell befizetési kötelezettségeinket teljesíteni. Úgy látom, hogy itt a kormány túltervezett, tehát lesz egy többlet. Hála isten, mondhatjuk, nem ez az egyetlen dugipénz a költségvetésben. Mindez nem is lenne baj, ha nálunk is az lenne a sz abály, ami az Unióban. Ott ugyanis a végrehajtó hatalom egyetlen centet nem költhet el a költségvetési hatóság, tehát a Parlament és a Tanács külön engedélye nélkül. Ehhez képest a magyar parlament a 44. §ban rögzíti azt a néhány pontot, amelyben fenntart ja magának a változtatás lehetőségét, és árulkodó jelenség az is, hogy átcsoportosításról több mint harminc esetben szól a törvényjavaslat. Egyben sem kellene! Egy olyan államháztartási törvény kellene, amely előírná azt az összeghatárt, amely alatt a költ ségvetési bizottság és amely felett a parlament döntene az átcsoportosításokról. Ha ez így lenne, akkor aligha csúsznának el a költségvetéseink. Ezt meg kellene tanulni az Uniótól, és egyébként nem arra kellene felhasználni az Unió szerveit, hogy mumusként magyarázzuk velük a lakosság számára fájdalmas lépéseket. Hiszen közösen vallottuk a kampány során, hogy nem az Unió kedvéért teszünk bármit is, hanem azért, mert ez az ország javát szolgálja, legalábbis kinekkinek hite szerint. Egyébként olyan lépéseket próbálnak most beuniózni, amelyet a kormány 2002 óta tartó patópálkodása okozott. A végrehajtó hatalom ma sem szűkölködik ötletekben. Például, ha a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal hibázik az intervenciós felvásárlásoknál, azaz szabálytalanul jár el, és az Unió ezt észleli, és a várt kamatokat nem téríti meg, akkor ez a költségvetés gondoskodik arról, hogy melyik rovat terhére kell a szabálytalanul teljesített kifizetéseket pótolni a Kincstár számára. Arról szó sem esik, hogy valakit felelősségre vonnának, hogy súlyosabb esetben netán saját vagyonával is felelne az általa okozott kárért. Önök vélik úgy, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy egy országot úgy kell vezetni, mint egy vállalatot. Nos, ha igen, tessék alkalmazni a döntéshozók felelősség ét! Ugye, milyen fontos lenne, hogy törvény írja elő a végrehajtó hatalom gyakorlóinak fegyelmi és anyagi felelősségét? Hogy nincs igazam? Hogy vannak esetek, amelyekben a szabálytalanság nem figyelmetlenség és végképp nem korrupció? Hogy a fent idézett ré sz ezeket az eseteket rendezi? Talán igen. De honnan lehetne ezt tudni? A részletes indoklás szűkre szabott semmitmondásából semmiképp. Az európai költségvetésben minden egyes sorhoz részletes megjegyzések tartoznak, amelyek pontosan leírják, mikor, hogyan és miként lehet az adott soron lévő pénzt felhasználni. E megjegyzések nem unottan összevágott magyarázatok, mint nálunk az indokolás, hanem jogi szövegek, amelyeket a parlament nemcsak jóváhagy, tudomásul vesz, hanem adott esetben módosít is, és ezáltal akár irányítani is tudja a végrehajtó hatalom tevékenységét. Amíg ezt nem vezetjük be itthon is, addig, különösen ilyen bizalmi válság idején, az ember csak arra gondol, hogy a tűzhöz közel állók javára trükközik a kormány az intervenciós felvásárlások sor án, és ha az Unió ezt észreveszi, a polgárai zsebéből vizitdíjat, tandíjat előkotró, gázszámlanövelő kormány gondoskodik az eset eltussolásáról, potom 4 milliárdot adva erre a rovatra.
