Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2010 A valós helyzet azonban, tisztelt képviselőtársaim, ennél rosszabb. Ugyanis a támogatás 40 százalékát elviszi egy olyan bérnövekedés, amelyet az idén léptettek életbe - 3 százalékos bérnövekedés , egyidejűleg viszon t közalkalmazotti álláshelyek leépítése várható, hiszen a felvételi keretszámok jelentős szűkítése következik be. Ezt már bejelentette a miniszter úr, lehetett olvasni róla. Arról, hogy mennyire lecsökken a felvételi keretszámok aránya, hadd mondjak két sz ámot: 2003ban 62 ezer volt az államilag finanszírozott hallgatók száma, úgy, hogy a 62 ezerből csak 4 ezer volt a felsőfokú szakképzésben részt vevők száma. 2007ben lesz összesen 56 ezer, de úgy, hogy az 56 ezerből 12 ezer a felsőfokú szakképzésben részt vevők száma. Tehát ténylegesen 43 ezerre csökken a felsőoktatásban teljes kifutásban részt vevő hallgatói létszám, ez mintegy 26 százalékos csökkenés. (22.50) És erre mondják önök azt, hogy túl sokan tanulnak. Csak zárójelben megjegyzem, ez az adott koros ztálynak az 50 százalékát messze nem éri el, az Egyesült Államokban egyébként 70 százalék az az arány, amely egy adott korosztályból felsőfokú intézményben tanul. (Dr. Veres János: Nem nappalin, és nem államilag finanszírozottan!) Ennyit a tudásalapú társa dalomnak a célként történő megjelöléséről. Ne hallgassuk el azt sem, hogy a többletjuttatásnak egy jelentős hányada lényegében már az úgynevezett PPPkonstrukcióban történő beruházások törlesztéséhez kapcsolódik. A kérdés az, hogy egyébként ez elég lesze rá, hiszen Draskovics úr, akit önök oly nagy becsben tartanak, pontosan az ellenkezőjét nyilatkozza, hogy az államháztartás szempontjából a PPPs terhek, úgy tűnik, hogy tarthatatlanok. Érdekes módon ezt a Draskovics úr korábban pénzügyminiszterként még jó konstrukciónak tartotta. Így múlik el a világ dicsősége. Csökkennek mindazok a minisztériumi fejezetben tervezett források, amelyek eddig növelték az intézmények lehetséges bevételeit. Ezek most megszűntek. Jelentősen csökken a kis létszámú szakoknak, a k iemelkedő teljesítményeknek és a szakkollégiumoknak, doktori iskoláknak a támogatása. Ez is messze ellentmond annak, amiről oly sokszor hallhattunk, hogy tudásalapú társadalom, 20 százalékos csökkenést lehet elkönyvelni. Azért ne mondja senki, hogy ez baga tell összeg lenne! Jelentősen csökken a felsőoktatási kutatási programokra, oktatói, kutatói ösztöndíjakra jutó támogatás, mintegy 200 millió forinttal. Csak összehasonlításképpen: a kormány önnönmagán végképp nem spórol, a kormányzati negyeddel összefüggé sben 100 millió forint megbízási díjtétel szerepel, vagy a Gazdasági Minisztériumnál 408,3 millió forint kihelyezett szakértői támogatásra, úgy látszik, hogy e tekintetben nem kell spórolni. És ha mindezekhez hozzávesszük mindazt, amit Draskovics úrék elők észítettek az Államreform Bizottság részére, akkor nagyon komor és sötét jövő rajzolódik ki. Az autonómia felszámolását, úgy látszik, továbbra is terítéken tartja a kormányzat, és úgy tűnik, hogy a felsőoktatás privatizálási szándéka hasonlóképpen terítéke n van. Draskovics úr erre a következőképpen utal: gazdasági társaságszerű működési modellkísérleteket kell megvalósítani. Ez teljes mértékben az egyetemi autonómiák figyelmen kívül hagyása. És ami a legdrasztikusabb, tisztelt Ház, az a kijelentése Draskovi cs úrnak, amit egyébként a költségvetési törvényben megpróbálnak már előkészíteni, hogy a költségtérítést és a tandíjakat közelíteni kell egymáshoz. A tandíj már önmagában sem kismiska, mert félévente a 105 vagy 150 ezer forint közötti tételeket a mai, jel entős megszorítások közepette a családoknak kifizetni bizony elég kínkeserves. Ehhez képest a költségtérítés mértéke meg 1012szeres nagyságrendű, mondjuk, egy orvosképzés esetében bizony ez jóval egymillió forint fölött van, hat évre az már majdnem 16 mi llió forint. Ha a mai orvosi fizetéseket ideszámítjuk, akkor bizony eltöprenghetünk azon, hogy ki az ördög fog egyáltalán orvosi pályára menni, és gondolkodotte a kormány például azon, hogy lesze középtávon egyáltalán Magyarországon majd orvos mindezek u tán. Na, ez nem a felelős kormányzás!
