Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz):
1957 Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék reagálni Nagy Kálmán véleményé re, szavaira. Elsősorban azért, mert rettentő jóindulatú aggodalmat éreztem a szavaiban, valóban a betegek érdekeit tartja szem előtt, amikor aggódik. Egy dologban ér össze a véleményünk: azzal fejezte be, hogy tényleg nagy terhet vett magára az egészségüg yi kormányzat, amikor elkezdte ezt a reformot. Nagyon sok kérdésben pontosítani szeretném, amit mondott. 30 milliárdos vizitdíjról beszélt. Azt gondolom, hogy a vizitdíj nagyon jó példa arra, hogy ez a reform nem egyszerűen pénzbehajtásról szól, mint ahogy azzal nagyon sokszor vádol bennünket az ellenzék, hogy csak pluszterheket rakunk a lakosságra, és pénzbehajtás a vizitdíj. Tisztelt képviselő urak, ha az lenne, ha a vizitdíjon keresztül akartuk volna javítani az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyát, sokk al nagyobb összegben kellett volna gondolkodni. Gondoljanak bele, 700 milliárdos a gyógyítómegelőző kassza, és nem 30 milliárd, ma már csak 22 milliárd az az összeg, ami vizitdíj gyanánt feltüntetésre került, 3 százaléka ennek az összegnek, egyszerűen nem tétel. Nem ez fogja az Egészségbiztosítási Alap helyzetét alapvetően megjavítani. A vizitdíj azért fontos, mert egy szemléletváltást indít el. És számunkra is nehéz kérdés volt megoldani azt, hogy akik nem terhelhetők, akik rászorultak, kapjanak kedvezmén yt ennek a tehernek az elviseléséhez. Több tárgyi tévedés volt még a beszédében, elnézést kérek. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Nagy Kálmán képviselőt illeti a szó kétperces időtartamban, KDNP. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Szeretek a tárgyi tévedésekrő l vitatkozni. Előttem az ÁSZ jelentése van. Ez beláthatatlannak ítéli meg a vizitdíj mennyiségét, 22 milliárdtól 30 milliárdig saccolja. Általam igen tisztelt képviselő asszony, el kell mondanom, hogy nem lehet az egészségügyi kassza költségvetéséről így b eszélni. Abban, ön is tudja, rengeteg olyan költségvetési tétel van, amelyiknek a valós beteggyógyításhoz semmi köze, amelyiket mi hosszú évek óta kérünk, hogy ne legyen benne. (18.40) Én azt gondolom, az a tárgyi tévedés, amibő l kiindul az egészségügyi költségvetés; például az, hogy a gyógyszerkasszán ma jelentősen faragni lehet. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan nyugateurópai ország, amelyik egyik évről a másikra képes lett volna a gyógyszerkasszáját lejjebb faragni. Ez le hetetlen! Állandóan új gyógyszerek lesznek. És higgye el, képviselő asszony, hogy az emberek nem akarnak meghalni. Azt mondják az urak és hölgyek, hogy mindig az orvoslás generálja a változásokat, és újabb gyógyszereket von be, s ezáltal nagy pénzeket von ki a társadalomból. Ez tévedés! A társadalom maximális prioritást biztosít az ellátásnak. Ha bárkit megkérdeznek, mit választana, azt, hogy vegyék el a házát vagy azt, hogy meggyógyuljon, minden ember azt mondaná, hogy a házamat is vigyék el. Én még egyetl en olyan egészségügyi kasszát sem láttam, amelyiket egyik évről a másikra egy adott országban lényegesen lejjebb lehetett volna venni. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Kupper András képviselő úrnak, Fidesz. DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Önök állandóan reformról beszélnek, de reformlépéseket nem látunk. A vizitdíj, a kórházi napidíj nem reform. Ez butaság, ez egy elhibázott lépés. Túl azon, amit képviselőtársaim közül többen is elmondtak, hogy nem számolható, nem számítható, ez önmagában nem reform. Beszélnek önök továbbá a kórházak fejlesztéséről, de ehelyett meg kórházakat zárnak be. Én megéltem már egy ilyen alkalmat pontosan tíz évv el ezelőtt. Akkor fővárosi képviselőként voltam kényszerű elszenvedni a szintén önök által előterjesztett kórházbezárási reformlépéseket. S lám, most ugyanezt a struktúrát tovább kell reformálni. Ugyan miért is? Mi történt az elmúlt reformmal?
