Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Professzor Valeriy Dimitrov, a bolgár állami számvevőszék elnökének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke:
194 amikor évről évre jelzi a tipikussá vált attitűdöt, a kiadások alultervezését és a bevételek túlbecsülését. Ilyen összefüggésben a korábbi évek és a 2005. év ellenőrzései is megerősítik, hogy 2005 az államháztartás egyensúlyi feszültségeinek kiküszöbölése és a működési mechanizmus modernizálása szempontjából lényegében még - reményeim szerint még - a helyben járás esz tendeje volt. Az egyensúlyi problémák és makrogazdasági hatásaik 2006 eddig eltelt időszakában is érvényesültek. Emlékeztetem a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat arra, hogy a 2005. évi költségvetési véleményünkben jeleztük: az államháztartás 2005. évr e tervezett hiányának kézben tartása különböző kockázatokat hordoz. A főbb adóbevételi előirányzatok teljesítését magas, illetve közepes kockázatúnak minősítettük; felhívtuk a figyelmet a társadalombiztosítási alapok kiadási előirányzatainak alultervezésér e is. Tényként igazolódott mindez. Az elmúlt évben a központi költségvetés hiánya túlnyomó részben a társadalombiztosításnak - garanciális hozzájárulás címén - átadott pénzből származik. A kormány a 2005. évi zárszámadási törvényjavaslatban a 2002. évre vi sszamenőleg bemutatta a teljes kormányzati szektornak az uniós tagsággal együtt járó maastrichti számítás - eredményszemléletű számbavétel, pénzügyi tranzakciók, szervezeti kör eltérése és egyéb korrekciók - szerinti hiányát, amelyet az Európai Unió nyilvá nosságra is hoz. A tagállamok belső költségvetésének rendszere, összeállításának és prezentációjának ügye kívül esik az uniós szabályok hatókörén. Így az államháztartási törvény jelenlegi szabályozásának megfelelően az éves költségvetési törvényjavaslatok 1. §ában az Országgyűlés egy más pénzforgalmi szemléletben realizált bevételeket, kiadásokat és hiányt emelhet törvényerőre. A 20022005. évi idősort figyelembe véve a GDParányos pénzforgalmi hiány a legmagasabb 2002ben volt, 9,9 százalék, ami a maastri chti elszámolási rendszer szerint 9,1 százalékot jelentett. Ezt követően - a 2004. év kivételével, amikor a pénzforgalmi és a maastrichti számítás szerinti GDParányos hiány minimális, 0,1 százalékos különbsége t mutatott - a 200 3. és a 2005. években a pénzforgalmi és a maastrichti hiány lényegesen növekvő mértékben tért el egymástól: 2003ban 5,9, illetve 7,3 százalék, 2005ben pedig 4,9, illetve 7,6 százalék volt. (9.20) Az eltérés szempontjából így különösen figyelemre méltó a 2005. évi pénzforgalmi és maastrichti hiány alakulása mind a tárgyévi előirányzathoz, mind pedig az előző évek kiadási tendenciájához viszonyítva. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt év végén pénzforgalmilag realizált, rendkívüli és egyszeri, a Budapest Airpor t Rt. értékesítéséhez kapcsolódó 400 milliárd forintos vagyonhasznosítási bevétel a pénzforgalmi hiányt csökkentette - erről államtitkár úr pontosan beszámolt , míg a maastrichti követelményeknek való elszámolás metódusa szempontjából azt nem lehetett fig yelembe venni. A másik ok pedig a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság korábbi években felvett 134 milliárd forintos hitelállományának elszámolásával volt összefüggésben. Az elmúlt négy évben az államháztartás pénzforgalmi és maastrichti hiánya is lényegesen meghaladta a tervezettet. A 2002. és 2003. évi kedvezőtlen pénzügyi folyamatok ellenére is a költségvetési törvényjavaslatban a 2004. és 2005. évre 3,8, illetve 4,7 százalékos maastrichti GDParányos hiánnyal számoltak. Az elmúlt évek pénzügyi folyamataib ól egyértelműen látszik, hogy nem az elszámolási módok közötti különbség a probléma gyökere, hanem az évről évre halmozódó gondok felszínre törése. Míg az összes bevételek 20022005 között szinte változatlanok, addig a rendszeres társadalmi juttatások GDPhez viszonyított arányának folyamatos emelkedése tapasztalható, miközben a felhalmozási kiadások aránya 2003tól kezdődően változatlan maradt. Tény, hogy a költségvetésben évről évre biztosított forrásokat az Országgyűlés által meghatározott fontos és jó c élokra használjuk. De a 2005. évi pénzforgalmi adatok alakulása ráirányítja a figyelmet arra, hogy szükséges az állam vállalkozói és kincstári vagyona kezelésének
