Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1702 várhatjuk, de a 2007. évi hiány és a kamatok alakulása aligha teszi indokolttá ennek a 2008ra történő nullára való alakítását . Gondolom, ezekkel az adatokkal a kormány optimizmust akart kelteni, de láttunk mi már törvénybe foglalt hiánycsökkentési terveket. Emlékszünk a Draskovicsféle ütemezett hiány tervezésére és másokra, csakhogy ezeket a paragrafusokat a zárszámadásban rend szeresen felülírták. Sajátos dolog, hogy az indoklásban foglalkoznak a 20112013as időszak előrejelzésével is. Ez valószínűleg azért szerepel itt, mert a 2006 és 2010 közötti kormányzati ciklust az egyensúlyhelyreállítás, a megszorítások jellemzik, de 20 11től már minden gátlás nélkül előrejelezhető a gazdaság kiegyensúlyozott növekedése, az akkori választási program legfőbb üzenete. Ez csak papír és ceruza kérdése, hiszen ezeket a számokat ma az Unió sem várja el tőlünk. A költségvetésben nincs utalás az euró bevezetésére. Ezen különösebben nem lehet csodálkozni, hiszen lényegileg a csőd közeli állapotú államháztartás kármentéséről szól. De szívesen emlékeztetnék arra, hogy 2005 augusztusában a kormánypártokkal együtt aláírtunk egy közös gazdaságpolitikai nyilatkozatot - ennek egyébként a gazdasági miniszter volt az előterjesztője , amelynek a második pontja alapelvnek tekinti az euró 2010es bevezetését. A határidő azóta ködbe veszett, pedig az ország és a polgárok gazdasági biztonsága szempontjából ez n agyon fontos kérdés. Az általános indoklás szerint a legfőbb cél a tartós egyensúlyon alapuló növekedés feltételeinek és az életkörülmények Európai Unió átlagához való felzárkóztatásának biztosítása. A felzárkózásnak tükröznie kell a vállalkozások versenyk épességét, amelynek a foglalkoztatásban, az állam által nyújtott szolgáltatások színvonalában, amellett a reálbérek és reáljövedelmek színvonalában kell megjelennie. Hogy ezek a célkitűzések hogyan egyeztethetők össze a következő évi költségvetéssel, azt n agyon nehéz lenne megmagyarázni, hiszen az életszínvonal csökken, a versenyképesség romlik, a növekedés visszaesik, a reáljövedelemek és a reálbérek katasztrofálisan zuhannak, és az állam által nyújtott szolgáltatások szintén romlani fognak, például a terv ezett kórházbezárások vagy az iskolapolitikai irányelvek okán. Itt egy pillanatra álljunk meg a foglalkoztatásnál, ami '94 óta szerepel a kormányok alapcélkitűzéseiben, a nemzeti fejlesztési tervben és másutt. Az AntallBorosskormányok idején egymillió mu nkahely veszett el, aminek oka a 80as évek hazai gazdasági válságában, a szocialista piacok elvesztésében, a magyar áruk versenyképtelenségében, a kapun belüli munkanélküliség felszámolásában keresendő. A helyzetért azóta számtalan megrovást kaptunk a pol itikai pártoktól, különböző kutatóktól és másoktól. Biztosan volt ezekben sok jogos megállapítás is, de kérdezem itt a teremben ülőktől - habár most nincs éppen olyan, aki miniszterelnök lett volna, de képviselők vannak itt szép számmal, akik '90től itt ü lnek , hogy mi történt azóta. Mit tettek ennek az egymillió munkahelynek a visszapótlására? Az égadta világon semmit. A foglalkoztatottság lényegében ma az 1994. év szintjén áll. Tehát kritika volt, a cselekvés azonban hiányzott. Figyelembe véve a konverg enciaprogram előrejelzéseit, a foglalkoztatottság 2010ig szinte semmit sem változik. Azért egy dologra még felhívnám a figyelmet: a gazdasági aktivitás '94 óta 300 ezer fővel csökkent, igaz, ma a munkanélküliség sem olyan magas, mint akkor volt. Ez az elm últ tizenhárom, illetve a következő három év sikere, sikerjelentés a foglalkoztatás terén. Azt hiszem, ebben több akaratra és tényleges előrelépésre lenne szükség, a retorikából elég volt. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a feketegazdaság felszámolásáról a tö rvényjavaslat nem szól, sőt a száz apró lépés nevű 2005. évi káosz eredményeit sem mutatja be. A foglalkoztatási tervek arra utalnak, hogy a gazdaság kifehéredésével a kormány nem számol, a foglalkoztatás nem nő, ebben az irányban továbbra is a passzivitás jellemzi a tevékenységet. A 2007. évi adótörvények egyébként egyértelműen a fekete- és a szürkegazdaság szélesítését fogják eredményezni, hiszen a törvényjavaslatok, amelyek a fekete- és a szürkegazdaság megadóztatására irányulnak, és valószínűleg alkotmá nybírósági akadályokba ütköznek, azt mutatják, hogy a kormány nem tudja az ellenőrzés színvonalát javítani, ezért a szabálytalan üzletvezetés szabálytalan megadóztatását próbálja keresztülvinni.
