Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1699 Nos, ez a költségvetés tulajdonképpen a megszorítások és a kényszerek költségvetése. A kényszere k egyrészt erednek abból, amit mondtam, az államháztartás helyzetéből, másrészt visszavezethetők az uniós követelményekre. És itt ebben a költségvetésben nemcsak kiigazításról van szó, és nem lenne szabad, hogy csak arról legyen szó, hogy a pénzügyi egyens úlyt rendbe tesszük, mert önmagában az egyensúly célnak szép, de a fejlődés lehetősége önmagában az egyensúlyban nincs benne, sőt a fejlődés általában egy egyensúly nélküli állapotból indul ki. Az már a mindenkori kormány ügyessége, hogy ezt pozitív vagy n egatív irányba tudjae elmozdítani. (12.50) Tehát nemcsak kiigazításról van szó, nemcsak az adóbevételek és a járulékok növeléséről, a társadalom és a vállalkozások megsarcolásáról, hanem szó kéne hogy legyen ebben a költségvetési törvényben a nagy elosztó rendszerek reformjáról. A kormány verbálisan ezt gyakorolja is, nyomait a költségvetésben ennek kevéssé lehet felfedezni, de ezekre a reformokra, azért legyünk őszinték, már nyolctíz esztendeje szükség lett volna. A reform azt jelenti a mi értelmezésünkb en, hogy ezek a nagy rendszerek hatékonyabban működnek, magyarán szólva olcsóbbak, magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára, és nyilvánvalóan ezek finanszírozási rendszerét is át kell alakítani, mert a társadalomnak többet kell v állalnia a terhekből. Sajnos ebből a költségvetésből csak a társadalomra háruló reformtöbbletterhek látszanak, de ezek sem egyértelműen. Egyrészt azért nem egyértelműek ezek a terhek, mert az ezzel kapcsolatos kimutatások a költségvetés táblázataiban nem f oglalják össze, másrészt nem lehet pontosan tudni, hogy végül is miről van vagy miről lesz szó. Nap mint nap kapunk újabb híreket újabb ötletekről, ezek olykor nagyon lényeges változásokat okozhatnak, példának okáért a tbjárulékok fizetési kötelezettségét kiterjesztik a felnőtt családtagokra, illetve az őstermelőkre, de ezek hatása szerintünk nem feltétlenül jelenik meg a költségvetésben. Ugyanígy követhetetlen az államháztartás korszerűsítése, hiszen nem tudjuk, hogy mikor fog történni valami, azt sem tud juk, hogy mi fog történni, azt meg főleg nem tudjuk, hogy ennek az egésznek milyen hatásai lesznek. Egyetlenegy “sikeres” közigazgatási projektről tudunk, ez a közigazgatási államtitkári funkció megszüntetése volt. Ennek negatív hatása már érzékelhető, de hogy milyen kárt fog okozni, illetve okoz, nehéz lesz forintokban kifejezni. Anélkül, hogy a kérdés elemzésébe belemennék, mi támogatjuk, hogy a közigazgatási államtitkári funkciót állítsa vissza a kormány. Ezt az egész reformfolyamatot pillanatnyilag egy szóval lehet jellemezni, ez az egy szó a káosz. Illetve azzal, hogy a 2007. évben ezen a címen is növekednek a vállalkozások és a lakosság terhei. Az MDF természetesen egyetért a kiigazítással és a reformokkal, sőt mi a választási programunkban javasoltuk is ezeket. Tudtuk, hogy a négyéves szocialistaliberális kormányzás következtében a jóléti intézkedések bővítésére legfeljebb a ciklus végén nyílhat majd mód. Az MDF indokoltnak tartja a centralizációt, az újraelosztás csökkentését, ami egyrészt a lakosság i hozzájárulás növelését jelenti a nagy ellátó rendszerekhez, másrészt viszont adó- és járulékcsökkenéshez kell hogy vezessen. A tönkretett gazdaság helyreállításának ötéves makromutatóit a kormány a 2006 szeptemberében Brüsszelnek leadott konvergenciaprog ramban foglalta össze. Ezzel a helyreállítási pályával alapvetően egyet lehet érteni, ez alatt a hiány- és államadósságcsökkentés ütemét, a GDP változásait, az infláció alakulását és másokat értünk, de a konvergenciaprogram tartalmi kérdéseivel már nem. E zt mi egészen másképpen csinálnánk. A konvergenciaprogramból ugyanis csak az látszik, hogy milyen rossz a 2006. évi helyzet, és éves ütemezésben milyen év végi állapotok elérése a cél. Az azonban, hogy ezeket a célokat milyen úton fogjuk elérni, ebben az a nyagban rejtve marad. És ez nemcsak a Magyar Demokrata Fórum véleménye, hiszen Brüsszel is azzal a megjegyzéssel fogadta el a programot, hogy a számára tervezett reformok nem áttekinthetőek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy gondnokság alá helyezték a trü kkös Magyarországot, vagyis félévente be kell számolnunk a program teljesítéséről. Az elmondottakhoz hozzátartozik, hogy minap a Bizottság egészen más lefutású
