Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARSAI PÉTER (MDF):
168 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárkárenyhítés rendsze rét az úgynevezett száz lépés programban ígérte meg anno a Gyurcsánykormányzat, mégpedig emígyen: “Hetedik lépés: javítjuk a mezőgazdasági termelés biztonságosságát, ennek keretében a mezőgazdaságot sújtó elemi csapások részbeni enyhítésére kidolgozzuk az elemi kárenyhítés új rendszerét” - és itt négy pontban sorolja fel a lépéseket; a várható hatálybalépés 2006 második negyedéve. De hát ez a száz lépés nem volt futólépés, így most kerül terítékre a magyar mezőgazdaság sok meglévő neuralgikus pontja közül az egyik, a mezőgazdasági biztosítások kérdése. Káresemény bőségesen adódik, ám hazánk mezőgazdasági gyakorlatában az üzleti alapú biztosítások elsorvadtak, érdemben gyakorlatilag a legtöbb biztosító kivonult a mezőgazdaság területéről. (21.00) Ennek a hát terében legfőképpen az áll, hogy a jövedelmezőségi viszonyok úgy alakultak, hogy a mezőgazdaságban a jövedelemképződés esetleges, nagyon sok esetben a szakmai színvonaltól is független, sok területen gyakorlatilag véletlenszerű. Abban a versenyben, amelybe n a túlélést 12, esetleg 5 százalékos jövedelem jelentheti, a bizonytalanul bekövetkező káresemény enyhítésére fordítható üzleti alapú biztosítási díjak a biztos bukást jelentik. Magyarán ma nincs annyi pénz a mezőgazdaságban, hogy elviselje a tényleges b iztonságot jelentő biztosítási díjat. Ráadásul a leggyakoribb és egyes évjáratokban a legnagyobb, országrészekre kiterjedő kárt az aszály okozza, erre nincs üzleti alapú biztosítás, a gazdálkodóknak a kockázatot viselniük kell. Tisztelt Képviselőtársaim! A z uniós csatlakozás fordulópontot jelenthetett volna, ám a csatlakozás idején regnáló szocialista kormányzat nem tett semmit azért, hogy a notifikáció körében nemzeti forrásokat biztosítson a magyar mezőgazdaság érdekében. Így állt elő az a helyzet, hogy v ersenytársaink ebben a tárgyban is lényegesen nagyobb előnyöket, lényegesen nagyobb védettséget élveznek nálunk. Elég arra utalni, hogy az olasz termelőknek 30, az osztrákoknak pedig az üzleti alapú biztosítási díjaik 50 százalékát a kormányzat fedezi. Az már csak hab a tortán, hogy a biztosítók ottani gyakorlata szerint a gyakoribb káresemények elkerülése érdekében a biztosítótársaságok műszaki, technikai létesítmények felállításával, megépítésével is részt vállalnak a káresemények megelőzése, illetve kikü szöbölése érdekében. Megjegyzem, ez valódi üzlet, a valódi biztonság - ahogy mondani szokás - “a káposzta és a kecske” alapon történik. Ettől mi még nagyon távol vagyunk, mert míg a külföldi gyakorlat így alakult, hazánkban - talán a klímaváltozásnak is be tudhatóan - a sűrűsödő káresemények enyhítése a biztosítók eltávolodása miatt is egyre inkább kormányzati feladattá vált. A némi késéssel megérkezett hetedik lépés kísérletnek tekinthető: a hazánkban gyakorlatilag már nem létező, üzleti alapú mezőgazdasági biztosítás, a kormányzati támogatás, valamint az önsegélyező technikák elegyéből összemixelt kárenyhítési szándék. Hogy melyik hatás lesz érezhetően döntő, az a tervezet jelenlegi állapotában nem felderíthető. A jelen javaslat biztosan nem fogja a terveze tt 200 ezer termelő aktív részvételét kiváltani, mert nem kínál a kiszámíthatatlan mértékű kárenyhítésnél többet; ha nagy a baj, még annyit sem. Ebben a formában még a racionális társadalmi tehermegosztás feltételeinek sem felel meg, s ugyanakkor nem diffe rál a káresemények várható gyakorisága és súlyossága szerint. Nagy hátránya a tervezetnek, hogy megfogalmazott nemzeti elképzelések híján nem ad teret vagy előnyt ebben a rendszerben az aktív és passzív biztonsági technikák alkalmazásának. Az üzleti jelleg e javaslatban megvalósuló kizárásával mód nyílhatna a termelők orientálására, a biztosítási, pontosabban a várható káresemények kiküszöbölése érdekében. Tág tere nyílhatna a rendszerhez hozzárendelhető kárenyhítő eljárások, technológiák vagy műszaki létes ítmények létesítéséhez szükséges önerőspályázatos alapon történő biztosításával a rendszer pénzalapjainak megóvására. Ennek a pénzalapnak a racionális felhasználása megköveteli, hogy mind nagyobb számban tegye érdekeltté a termelőket a rendszerbe való bel épésre. Szükséges ezért a várható szolgáltatások - már
