Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1670 egyénenként és átlagosan kiveszünk 110 ezret. Ez még mindig egyensúlyhiány, noha a különbséget jelentősen csökkentettük a 2006. évhez képest. De aki bármire többet akar költeni - mint ahogy én is egy csomó mindenre többet akarok köl teni , annak meg kell tudni mondani, hogy a 92 ezer legyene több, hogy többet szedjünke be, vagy a 110 ezren belül, amit visszaveszünk ebből a kasszából, honnan hova csoportosítunk. Aki többet akar, mondjuk, lakástámogatásra - én akarnék , annak azt ke ll mondani az átlagállampolgárnak, hogy te eddig évi 22 600 forintot fizettél be lakástámogatásra akkor is, ha neked nincs lakásod, és nem tudod a kedvezményt igénybe venni, fizess többet, mert mi több lakástámogatást akarunk. Lehet ezt mondani, csak ki ke ll mondani. Aki nagyobb gyógyszertámogatást akar a tervezettnél - én akarnék , annak azt kell mondani megint az átlag magyar állampolgárnak, hogy mostani terveink szerint akkor is, ha nem szedsz gyógyszert, évi 36 ezer forintot teszel be gyógyszertámogatá sra, tegyél be többet! Lehet ezt mondani, csak akkor ezt ki kell mondani. Ha valaki azt akarja, hogy nagyobb összegekkel támogassuk, mondjuk, a tömegközlekedést, a vasúti közlekedést és a városi tömegközlekedést - lehet ezt mondani , csak akkor ez a monda t azt jelenti, hogy mondjuk meg az állampolgárnak: átlagosan te évi 12 ezer forintot fizettél tömegközlekedési jegytámogatásra akkor is, ha ki sem mozdultál a faludból, és sehova sem utaztál; fizess többet, mert nagyobb ártámogatást akarunk adni. Lehet ezt ! Jó okkal, igazságos okkal is lehet mondani, csak aki át mond, mondjon bt is, aki mondja az igényt, az tegye hozzá, hogy akkor sajnos ennyivel többet kell befizetnünk. (10.30) Mit jelent a második pillér, a reformok pillére? Mi magunk is beleesünk abba, ellenzéki barátaink meg még inkább beleesnek abba, hogy azt mondják, néha mi is úgy érezzük, hogy reform csak azért kell, hogy spórolni lehessen. Ez nem így van. Bár természetesen az sem baj, hogyha nagy pénznyelő rendszereket ésszerűen és ökonomikusan mű ködtetünk. De ha nem kellene spórolni, ha pénzeső hullana most itt a plafonról, ezeket a reformokat és szerkezeti változásokat akkor is végre kellene hajtani, mert önmagában a több pénz - bár lenne, mondom zárójelben - már keveset segíthetne, mondjuk, az o ktatás vagy az egészségügy bajain. Valamit segítene, de önmagában nem oldaná ezt meg. Sokszor elmondtuk, az elmúlt kormányzati ciklusban 100ról 150 százalékra nőtt az egészségügyre és ugyanennyivel az oktatásra fordított kiadások aránya. És tessék mondani , ettől a 150 százalékos emelkedéstől most több diplomás tudott elhelyezkedni? Bár így lenne, de sajnos nem. És tessék mondani, az egészségügyre fordított jelentős többletösszegtől, ami jó helyre ment és nagyon kellett, most úgy érezzük, hogy másfélszer jo bb az egészségügyi ellátás? Úgy érzi az orvos vagy a beteg? Ugyan már, dehogy! Mindez azt mutatja, hogy nem egyszerűen pénzre van szükség, persze arra is, hanem olyan típusú szerkezeti változásokra, amik egy másik egyensúlyhoz segítenek hozzá, most nem a k öltségvetési egyensúlyhoz, hanem a társadalmi egyensúlyhoz. A kettő csak együtt hatékony. Ha csak a fogunkhoz verjük a garast, ha - hogy mondta Varga Mihály úr? - csak sanyargatjuk a népet - gondolom, ez az adó fedőneve , szóval, ha csak ezt tesszük, akko r az tényleg kevés. És ha csak merész reformálmokat szövünk, az önmagában megint kevés. A kettőre együtt van szükség, különben úgy járunk, mint egy - sajnos elfelejtettem, hogy hívják , azt hiszem, angol társadalomkutató, aki az aforizmájában úgy fogalmaz ott, hogy ha a gazdaság rendbe jön, akkor minden más tönkremegy. Ha viszont bármi más rendbe jön, akkor a gazdaság megy garantáltan tönkre. És tényleg lehet így járni, ha az ember elfelejti, hogy a gazdasági egyensúly mellett a reformok által megteremtett társadalmi egyensúlyra is szükség van. Azt is tudom persze, hogy ha már egyensúlyról van szó, akkor a reformok értelmezésében legalább ekkora szükség volna politikai egyensúlyra is, legalább ama nézetközelítésre, hogy reformok nélkül nem ússzuk meg. Mert h a az egyik úri társaságban a reformokat az ördögtől valónak