Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1671 tartják, és minden változást tömegkatasztrófának jellemeznek, a másik úri társaságban, mondjuk, a mienkben, amennyiben ezt lehet így jellemezni (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem!) - nem, kösz önöm szépen, azért megkísérlem , a reform szó emlegetése önmagában elég a pedigréhez, és elég valami lila ködbe burkolni a reformot ahelyett, hogy megmondanánk, hogy ez mikor, miért, milyen változást jelent, akkor mind a két úri szalonban nagy baj van, és még a párbeszéd is borzasztóan nehéz. Szerencsére mára mintha közeledtek volna, ha nem is a reformprogramok - mert önök eddig még titokban tartották a magukét, de most majd meg fogom hallani (Dr. Orbán Viktor felé.), látom, az elnök ú r jegyzetel, hogy elmondhassa , de legalább közeledett a reformok kapcsán a szóhasználat. Én már annak is örülök, hogy jobboldali barátaimtól a reform már nemcsak szitokszóként hangzik el, egyáltalán ki lehet mondani anélkül, hogy valakit kizárnának a Fid eszből. Ez már borzasztó nagy szó! Régebben még arról volt szó - idézem a legnagyobb ellenzéki párt egy jeles szónokát , hogy: “a reform szó hallatára a magyar ember a zsebéhez kapkod”; biztosan a szívéhez is, gondolom. Következésképpen ebből csak azt a k övetkeztetést tudtam akkor levonni, hogy a reformok emlegetése, pláne végigcsinálása egyenlő a nemzetre való rárontás szándékával, amit mi úgyis olyan sűrűn megteszünk. Túljutottunk, és én köszönöm, hogy ezen a fázison túljutottunk, hogy újabban szabad a j obboldali gondolkodóknak, sőt politikusoknak is a reform szót kimondani. És hogy megint szorosabbra szőjem a barátságomat Varga Mihály képviselő úrral, neki is (Derültség az MSZP padsoraiból. - Varga Mihály közbeszól.) megköszönöm - szinte már nem is lehet ennél szorosabb, tudom , hogy például egy tévéinterjúban már azt mondta, hogy talán a gyógyszerkassza is valamilyen változásra, reformra szorul. Most emlegette a nyugdíjrendszer átgondolásának szükségességét. Szívemből beszél - ez jó, hátha így tudunk kö zelíteni egymáshoz, hogy legalább a változások szükségét elismerjük. De még jobb, és ez a mi dolgunk, ezt már nem háríthatom önökre, hogyha képesek vagyunk végre világossá tenni, akár a költségvetési vitában, hogy melyik reform mire jó, mert ezt eddig bizo ny sokszor elmulasztottuk. Lyukat beszéltünk a választóink hasába arról, hogy vizitdíjat és kórházi ágydíjat kell fizetni, ez egy fontos vita, beszéljünk is róla. Még akkor is beszéljünk róla, hogyha a legrászorultabbak esetén ez a bizonyos sokat szidott v izitdíj 100 forint - olcsóbb, mint a villamosjegy, amivel odamegy az orvoshoz. Rendben van, ennek ellenére fontos, hogy megvitassuk az indokoltságát. De még fontosabb, és ez a mi leckénk, a kormányoldalon lévőké, hogy végre elmondjuk: az egészségügyi refor m nem önmagában ebből áll, ez csak egy körömfeketényi része. Az egészségügyi struktúra változása például abból áll, a szakemberek sokkal jobban el tudják mondani, hogy mi azt akarjuk, minden kistérségben legyen szakrendelő és mentőállomás, mert most nincse n. Mert több mint 30 kistérség van, ahol vagy szakrendelő nincsen, vagy mentőállomás nincsen, vagy egyik sincsen. A reform az, hogy legyen, és ehhez az állam biztosítsa a fejlesztési forrásokat. És ha ennek az az ára, hogy csökken és jobban oszlik el a kór házi ágyszám, ha ennek az az ára (Ékes József: Kórházbezárás!) , hogy 30 kilométer távolságban egy kórház legyen és ne feltétlenül öt, akkor ezt az árat megfizetjük. (Ékes József: A szakrendelők számát...) Én szívesen meghallgatom a képviselő urat is, csak az a baj, hogy ahhoz ki kell majd jönni a mikrofonhoz (A mikrofont átkarolja.) , és most még ehhez így ragaszkodom, ahogy tetszik látni. (Ékes József: Tessék megfogni!) Ha a reformnak erről az oldaláról beszélünk, és ez a mi dolgunk, a kormányoldalé, akkor nem igaz, hogy a reform lila ködbe vész, nem igaz, hogy nem lehet a lényegét megértetni. Nem igaz, hogy a reformfilozófia olyan bonyolult, hogy az elsajátításához és a követéséhez három diploma, négy nyelvvizsga és két jógatanfolyam elvégzése szükséges. Eb be a hibába mi szoktunk beleesni, hogy túlbonyolítjuk, és misztikus gőzbe tekerjük bele a reformokat, ahelyett, hogy önökkel és a választókkal megbeszélnénk a reformfolyamatok világos és vállalható céljait. Meg fogjuk tenni a költségvetési vitában, és a kö ltségvetési vitán kívül is.
