Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
165 növénytermesztésben is akadtak nehézségek, amikor a hozamkiesések dolgáról volt szó. Azt gondolom, azt is tolerálni kell, hogy ez egy sajátos önbiztosítási összefogás, ha úgy tetszik, a nonprofit biztosítás egy sajátos, állam által is felkarolt formájá ról van szó, amiben meg kell teremteni az érdekeltséget. Ha 15 évig csak fizetünk, és nincs elemi kár - bárcsak lenne így, de ahogy nézzük, nem feltétlenül erre halad a világ , és majd 15 év múlva talán, ha akkor bekövetkezik valami, és én is 30 százaléko s hozamkiesés fölé esek, akkor majd kapok valamit, ez nem túl meggyőző a gazdák számára való elfogadhatóságot illetően. Tehát érdemes lenne az egyébként hajdani nonprofit biztosítók működési tapasztalatai alapján, igen, az évenkénti, adott esetben szüksége s visszaosztás lehetőségét is megteremteni. Tehát több rugalmasságot! Ezt az általános vita keretei között próbáljuk meg megfogadni, mind a befizetendő hozzájárulást, mind a hozamkiesés nagyságrendjét, technikáját, kiszámítási módját, mind pedig a hozzájut ás lehetőségét illetően. Azt gondolom, a rugalmasság, az ilyen értelemben vett rugalmasabb szabályozás teszi ezt kiszámíthatóbbá. Én egyébként azok álláspontján vagyok, akik azt állítják: magad uram, mert szolgád nincsen. Tehát ne hitegessük a gazdákat arr ól, amire most sincs, és várhatóan a jövőben sem lesz lehetőségünk! Magyarán, ha ő maga nem próbál a saját biztosítási kockázataival valamit kezdeni, az állam ma sincs, és vélhetően a jövőben sem lesz abban a helyzetben, hogy neki ezt az ellehetetlenülését az ő számára is mindenkor megfelelő módon - adott esetben elemi kár esetén - helyette megoldja. Magyarán, azt gondolom, hogy vagy ki kell mondani, vagy nem kell kimondani törvényben, ebben nem látok pontosan, de politikailag biztos vagyok abban, hogy egyé rtelművé kell tenni: ha részt veszel benne, akkor van esélyed arra, hogy elemi kár esetén valamelyest - félreértés ne essék, kárenyhítésről beszél a törvényjavaslat - kompenzálódik az, ami kár ért téged. Ha nem csinálsz semmit, nem tudsz üzleti alapon sem biztosítást kötni, és ebbe a rendszerbe nem lépsz be, emberek, akkor, ahogyan mondani szokták: térdre, imára, széjjeltárhatjuk a karunkat, abból semmiféle kompenzáció nem lesz. Biztosabb a kutya vacsorája, mint egy ilyen esetben annak a kárnak az enyhítése . Tehát semmiféle kötelezettségről nincs szó, és egyébként ez is afelé mutat, hogy ezt a lehetőséget az agrártermelői kör szélesebb bázisának kell megnyitni. Én bizonyos értelemben jelentős többletet látok a veszélyközösség nagyságrendjében, ezért azt gond olom - nyilván ezzel nem foglalkozhattak az előterjesztés készítői, hiszen ők a szántóföldi növénytermesztéssel és a kertészettel, szőlészettel, gyümölcskertészettel foglalkoztak , hogy ez a veszélyközösség egy alap, és szerintem ez egy alap akkor is, ha ez a bővítés megy. De azt gondolom, hogy ez megint csak annak a megbeszélésnek is tárgya - és örülök, hogy Gőgös államtitkár úr szólt az Európai Unió általam is pozitívnak értékelt szabályozási gondolkodása mellett , mert ezt ne mi próbáljuk eldönteni. Ot t ugye a mezőgazdaság egy kalap. Időnként ideszámolják, időnként hasonlóan rendezik az erdőgazdaságot. Ma már tudjuk, hogy az európai halászati alap korábbi pénzeszközök mentén a halászatra külön alapot hozott létre, lényegét tekintve majdnem azonos szabál yokkal, mint az agrárium egyéb szereplőire. Tehát ott is vannak formai értelemben vett elkülönítések azonos szabályok mellett. Nálunk mások ezek az ágazati súlyok, nem lenne érdemes egy jó kezdeményezést adott esetben a veszélyközösség túl apróra szűkítésé vel ellehetetleníteni, ha kisebb ágazatokról van szó. De ezt nyilván csak jelzem az általános vita keretei között mint megoldandó nehézséget, amelyet szerintem döntően és elsősorban a végrehajtási szabályok között lehet rugalmasan elrendezni. (20.50) Befej ezésül, fontosnak érzem, hogy tényleg támogassuk, és ha tényleg komoly a szándékunk, hogy elfogadjuk, akkor az embereket győzködjük arról, hogy emberek, ezt csinálni kell; te adod, az állam ugyanannyit hozzáad. Azt gondolom, hogy értelmes szóból és jó célo kból értenek az emberek, ezért ezt akkor nemcsak hogy mi fogjuk elfogadni, hanem utána a ’96os tapasztalatok után először végre használni is fogják ezt a jó eszközt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
