Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 14 (31. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1633 Való igaz, amit Csákabonyi Balázs képviselő úr említett, hogy a ma nyugdíjasainak a helyettesítési rátája 6264 százalék környéki, jelenleg pedig a most nyugdíjba menőké 83 százalék. A mi javaslatunk 70 százalékos szintre viszi vissza ezt a helyettesítési rátát, amely - persze, még egyszer mondom - kedvezőtlenebb a jelenleginél, de azért mégis hárommillió nyugdíjas számítás ához képest jóval kedvezőbb. Ugye, nem gondolják, Soltész képviselő úr, és további ellenzéki képviselőtársak, hogy bent szabad hagyni a rendszerben ezeket az igazságtalanságokat? Úgy gondolom, nem kellene legyártanunk olyan helyzetet, hogy 510 év múlva ma jd újra és újra korrigálni kelljen mindenkinek a nyugdíját, merthogy egyébként - teszem hozzá - ez a kormánykoalíció a nyugdíjak biztonsága, értékállósága érdekében az elmúlt öt évben számos lépést tett. Néhányat felidézek önöknek, mert úgy tűnik, elfelejt ették: 2002ben ez a kormánykoalíció egyszeri juttatás formájában 52 milliárd forinttal növelte a nyugdíjasok jövedelmét, hiszen önök 1998ban - még a Fidesz vezette kormány - módosítva a törvényt, elvették ezt az 52 milliárdot a nyugdíjasoktól, ezt vissza tettük. (Dr. Aszódi Pál: De nem azoknak adták vissza, akiktől elvették.) Nem szólt arról sem például Soltész képviselő úr, hogy miért van hiánya a nyugdíjkasszának… (Soltész Miklós közbeszól.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr! CSIZMÁR GÁBOR szociá lis és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Mert mindig csak a magánnyugdíjpénztárakat említette. De elfelejtette elmondani, hogy ’98 és 2002 között a 4 százalékos nyugdíjjárulékcsökkentés ugyanilyen méretű hiányt okozott a kasszában, és nem okozott semmi fajta foglalkoztatásbővülést; ellentétben azzal, amit egyébként önök ígértek volna a kampányban. 2002 júliusában visszaállítottuk az önök által 2000ben eltörölt kivételes méltányossági nyugdíjemelést, mintegy félmillió nehéz helyzetű idős számára 20 milli árd forint kivételes többletjuttatást nyújtottunk. 2000 novemberétől egyegy heti nyugdíjtöbblet nyújtásával fokozatosan bevezettük a 13. havi nyugdíjat, ez 160 milliárd forint jövedelemtöbbletet nyújt a nyugdíjasoknak. Egyébként a nyugdíjkassza hiányának - hogy teljesen korrektek legyünk - ez a harmadik eleme: a magánnyugdíjbiztosító pénztárak, a nyugdíjjárulékcsökkentés és a 13. havi nyugdíj; ez a három tényező annak az 515 milliárdos hiánynak az oka, ami jelenleg a nyugdíjpénztárban van. Teszem hozzá, a háromból kettő nyugdíjban vissza is került a nyugdíjasokhoz, mert a 13. havi nyugdíj a nyugdíjasok pénztárcájában van, ellentétben azzal, amit Soltész képviselő úr megállás nélkül - akár tizenhatodszor is - elmondott. Akkor a tizenhatodik után hadd válas zoljak! Az a bizonyos 240 milliárd, ami jelenleg magánnyugdíjpénztárakban van, nyugdíjként a nyugdíjasoké lesz, mert azt befizették a nyugdíjpénztárba, és vissza fogják kapni nyugdíjként. Az a 4 százalékos járulékcsökkenés, ami ’98 és 2002 között hiányt ok ozott a nyugdíjkasszában, az nem a nyugdíjasoké lett. (Dr. Aszódi Pál: Dehogynem!) Ez a különbség a kettő között, ez igen jelentős különbség, Itt ez nyugdíj lesz, az pedig nem lesz nyugdíj. Az özvegyi nyugdíjak kérdésében eléggé ismert, hogy a korábbi 20 s zázalékos nyugdíjat 2003 novemberében 25 százalékra, 2004 novemberében 30 százalékra emeltük, ez 600 ezer fő számára 40 milliárd forintos többletjuttatást jelent. A 2005 végén született törvény öt évre ütemezett, nyolc lépésből álló nyugdíjkorrekciós progr amját az Országgyűlés jóváhagyta, ennek három lépését már el is kezdtük. 2006. január 1jén az 50 százalékos özvegyi nyugdíjak mértékét 55 százalékra, 2007. január 1jétől 60 százalékra növeljük, s hasonló mértékben - 10, illetve 9 százalékkal - növekednek a
